Zsófi, tizenhetedik hónap

Zsófi körül áprilisban a betegség volt sajnos jellemző, elkapott valami torokfájást, amit aztán továbbadott Noéminek is, és végül mindannyian megfáztunk és taknyosak lettünk. Zsófi torokfájásában az volt a legrosszabb, hogy nem evett tőle rendesen, nem kívánt semmilyen ételt, fogyott is 40 dekát, ami egyáltalán nem helyes az ő korában. Mire ezt írom, szerencsére pont visszahízta, kellemes, hurkás gyermek lett megint.

A betegségek miatt anyásabb volt a szokásosnál és rosszul is aludt, ami miatt éjszaka Noéminek kellett kijárni hozzá, ha felébredt. Ez nagy különbség: ha én teszem le aludni, általában nem izgatja magát és alszik, ha viszont az anyja hagyja ott egyedül, teljesen kétségbeesik. Úgyhogy elég zűrös éjszakáink voltak, Noémi többször is kénytelen volt kint aludni vele.

Az éjszakai alvászavar persze összefüggésben állhat a nappalival: Zsófi egy időre átállt a napi egyszeri alvásra. Ez összhangban van az életkorával, ilyenkor már elég neki napi egy alvás is, de aztán mégis visszaállt a napi kettőre, aztán néha egyszer aludt, néha kétszer, összevissza időpontokban. Nyilván nem tartjuk ébren, ha egyszer fáradt, beteg, ásítozik és dörzsöli a szemét, de ez az egész eléggé felborította a belső óráját és napirendjét, nekünk meg az éjszakáinkat. Remélem tehát, hogy lassan meggyógyul, visszahízik, beáll valami fix napirendre és még az éjszakákat is végigalussza.

Zsófi a játszótéren egy kismotorral

Újdonság, hogy ha reggel korán kel fel, és Noémi áthozza a mi ágyunkba, anya mellett még hajlandó aludni egy-egy órácskát. Nem fogjuk rászoktatni, hogy ott aludjon, esténként szigorúan a saját ágyában van a helye, reggel viszont Noémi úgyis mindig álmos és aludna még, olyankor nem gond, ha Zsófival együtt szunyálnak tovább. Azt azért kissé zokon vettem, amikor engem viszont kitúrtak az ágyból…

Egyébként pedig szépen folyamatosan fejlődik, okosodik. Felcsapott például telefonközpontosnak, ha csörög a telefon, elveszi a helyéről és odaviszi egyikünkhöz, akár a konyhába is. Aztán egyszer, miután a munkából hazaértem és levettem az ingemet, még beszélgettünk Noémivel és emiatt megálltam az ajtóban. Zsófi jött és elkérte tőlem az inget. Odaadtam, mert kíváncsi voltam, mihez kezd vele: kivitte és berakta a szennyesbe…

Van egy könyve, amiben képek vannak mindenféle tárgyról, amelyeket már nem csak felismer, hanem okosan megfelelteti őket a valódi tárgyaknak. Például amikor kekszet kívánt, rámutatott a könyvben a kekszre, amikor a játszótérre akart menni, a vödörre és lapátra. Ennek persze az a hátránya, hogy később fog elkezdeni beszélni, mert mutogatással is nagyon jól megérteti magát.

A jegyzőkönyv kedvéért: a kedvenc meséje a csehszlovák kisvakond, amivel semmilyen konkrét baj nincs azon kívül, hogy szerintem idétlen és fárasztó, vagyis most először tér el az ízlésünk valamiben, de ettől még persze nézheti, ha akarja. A szavajárása leginkább a és az apa, de ügyesen próbálkozott már a hattyú és az eper kimondásával is.

Zsófi a játszótéren

One thought on “Zsófi, tizenhetedik hónap

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük