Zsófi, tizenhatodik hónap

A hónap legérdekesebb felismerése az volt, hogy Zsófi szerintem unatkozik itthon. Ismeri már az összes játékot, megtette a megtehető kilométereket, megismerkedett az összes rokonnal és ismerőssel – és mindez mintha kevés lenne neki. Néha nem is nagyon bírunk már vele. Az Europarkban járkáltunk hármasban, Zsófi is szabadon sétált mellettünk, és sorra ment oda az idegenekhez ismerkedni, egy szembejövő nőhöz konkrétan felkéredzkedett volna… Úgyhogy folyamatosan visszük a játszótérre, társaságba, de a megoldás végül valószínűleg a bölcsőde lesz, legalábbis most ezt gondolom, persze csak valami fél napos, pár órás verzió. Furcsa, hogy ilyen pici és mégis ennyire igényelné az új élményeket és ismerősöket, kíváncsi leszek, hogy ha tényleg elvisszük majd bölcsibe, hogyan állja meg a helyét. A képen: Bence és Bálint együtt kergette Zsófit a lakáson át (Szigetszentmiklóson, Noémi keresztszüleinél):

Zsófi, Bence és Bálint játszanak

A játszótérre lehordani külön is érdekes. Ez elsősorban Noémi reszortja, hiszen nap közben ő van vele itthon, de néha én is ott vagyok, és ezek az első közösségi élményeink szülőként. Eddig csak az úszás volt hasonló, de ott közös medencében, mégis a többiektől függetlenül úsztatja mindenki a gyerekét, a játszótéren viszont a gyerekek és a szülők is kapcsolatba kerülnek. Zsófi szokása, hogy kitárt kezekkel szalad a másik gyerek felé, aki általában oda se bagózik rá, esetleg még el is szalad előle. Persze ha hozzá jön oda valaki, ő sem törődik vele, gondolom az 1-2 évesek között ez így szokás. A szülők pedig vegyesen reagálnak, van, aki örül a társaságnak és van, aki elzárkózik, de kifejezetten bunkó eddig senki sem volt – velünk, a saját gyerekével viszont van, aki elég furcsán bánik. Ma például egy középkorú hölgy egy négy éves, élénk kislányt butának nevezett, amiért elfelejtett görkorcsolyázni… nyilván valami tévedésről lehetett szó, tehát oda sem figyelt rá, és úgy nevezte butának a kislányt, jó kis nagymama.

Zsófi a homokozóban homokot perget az ujjain keresztül

Itthon Zsófi mindenben nagyon segítőkész, mindenben részt akar venni. Bármit, bárhonnan odahoz nekünk, ha kérjük. Rendszeresen kiviszi a kisebb tárgyakat a szemétbe, ha azt mondjuk rá, hogy szemét. Fürdés előtt segítőkészen bedobálja a játékait a kádba, evés előtt pedig segítőkészen felmászik és hanyatt fekszik az ágyon, nekünk csak a cumit kell a szájába illeszteni. Öltözködésnél még félálomban is odanyújtja a lábát, hogy zoknit húzzunk rá. Tegnap a felmosásban is segített volna, ha hagyjuk, legalábbis erősen ajánlgatta a felmosót, hogy használjuk már, gyerünk. Amikor hazaérek, azonnal lelkesen odahoz nekem egy pár cipőt, gondolom még csak azt vágta le, hogy a cipővel van valami, azt nem, hogy ilyenkor levenni szoktam, nem felhúzni…

Igazából sok más nem történt vele. A hosszú hétvégét Bujon töltöttük, Zsófi nagyon élvezte a társaságot és a szobák között megtehető kilométereket. Klassz, hogy még lát igazi háziállatokat, amik amúgy folyamatosan vesznek ki az életünkből. Az én nagyszüleim még disznót és csirkét is tartottak, és láttam, ahogy nagyapám etette és nevelte őket, például hogy engedjék oda egymást a vájúhoz. Zsófi már csak a csirkével találkozik személyesen, bár legközelebb tervezzük megmutatni neki a tehenet is – tudjátok, ami eredetileg a tejet adja.

Zsófi megtekinti a buji csirkéket

A jegyzőkönyv kedvéért: Zsófi állandó szavajárása a gyibó, illetve azt is gyakran mondja, hogy apa, de nem csak akkor, ha rám gondol (néha akkor is).

2 thoughts on “Zsófi, tizenhatodik hónap

  • 2011. április 27. szerda at 14:19
    Permalink

    Az én kislányom Abigél is egykorú, most lesz másfél éves, 2009.11.13…

    Reply
  • 2011. április 27. szerda at 18:00
    Permalink

    Zsófi 25-i 🙂

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük