A házunkban a minket körbevevő lakások közül kizárólag a felső szomszédtól hallatszik át bármi is. A felettünk levő lakás albérlet, a tulajdonosa igyekszik folyamatosan kiadni különböző embereknek. Igényesebben is válogathatna: az egész házban normális, átlagos, főleg idős emberek élnek, viszont az egyetlen lakásban, ahonnan a hangok hozzánk áthallatszanak, folyamatosan cserélődnek a lakók. És ezek a lakók néha problémásak.
Két éve például, amikor beköltöztünk, két kurva lakott ott, legalábbis a többi szomszéd szerint a két hölgy ezzel foglalkozott. Minket ez tulajdonképpen nem zavart. Az ipart nem a lakásban űzték, vagy ha igen, mi arról sem értesültünk. A beköltözésünk utáni vasárnap azonban 10 órakor olyan döbbenetes hangerővel kezdtek el LL Juniort hallgatni, hogy egymást sem hallottuk Noémivel, el sem tudtam képzelni, milyen hifi tud ilyen hangerővel szólni. Szerencsére ez még egyedi eset maradt, a hölgyek ezután már csak halkan hallgattak zenét.
Később jött egy házaspár, akik egyrészt előszeretettel mostak éjszaka, szigorúan beleértve ebbe a centrifugázást is. Igaz, a centrifuga egy monoton zaj, többé-kevésbé lehet tőle aludni, ezt tehát még elviseltük volna. Csakhogy a házaspár tagjai nem jöttek ki jól egymással, és gyakran voltak kisebb vitáik. Ha jól értettem, a pár férfi tagja, akit egyébként Fasszopó Gecinek hívtak, legalábbis a hölgy kizárólag így szólította őt, megcsalta a párját. Ezt naponta többször is részletesen megvitatták, beleértve a vasárnap délelőttöket, az estéket, a reggeleket, sőt egyszer hajnali négykor is arra ébredtünk fel, hogy osztják egymást, mint az állatok. Nagyszerű érzés hajnali négykor a szomszédok veszekedésére ébredni.
Szerencsére elég gyorsan váltják egymást az albérlők, normálisak és idióták vegyesen. A fenti párocskát egy idő után egy család váltotta fel két kisfiúval. Ez úgy derült ki, hogy nappal csend volt, esténként, fél 10 után viszont folyamatossá vált a dobogás. A fenti lakásból ugyanis háromféle hang hallatszik le: a fűtéscsövön keresztül az, ami a szobában a csőhöz közel történik, a centrifugálás, továbbá a járkálás, amikor az illető a sarkát a padlóhoz csapja. Különös tekintettel a gyerekekre, akik fel és alá nyargalnak, mi pedig hallgattuk, hogy düb-düb-düb az egyik irányba, majd düb-düb-düb a másik irányba. Nekünk is van gyerekünk, nyilván Zsófi is dübörög a mi alsó szomszédainknak – de soha nem este fél 10-kor!
A felettünk levő gyerekek viszont rendszeresen fél 10-kor kezdték a műsort. Apuka valami tisztességes, polgári foglalkozásból kifolyólag minden este 9-kor távozott otthonról a nagy fekete BMW-vel, anyuka pedig otthon maradt két kisfiúval. Ekkor, fürdetés céljából megpróbálta elkapni őket. A két fiú sebessége viszont már összemérhető volt anyuka sebességével, amiből nagy-nagy kiabálás és kergetőzés lett, minden este pontban fél 10-kor. Majd ezután anyuka is megfürdött, addig a gyerekek szabadon szaladgáltak és dübörögtek tovább, úgy kb. fél 11-ig. Mi viszont korán fekvők vagyunk, 9-kor szeretünk volna elaludni, úgyhogy végül felmentem és elmagyaráztam a helyzetet. Az anyuka becsületére legyen mondva, ezután valóban odafigyelt és a dobogás megszűnt, vagy legalábbis sokkal visszafogottabbá vált.
Ezután hónapokig nyugalom volt, halk, kellemes albérlők laktak odafenn. Aztán ismét váltás volt, és a legújabb családdal úgy ismerkedtünk meg, hogy szombat este apuka több berendezési tárgyat is hozzávágott a falhoz. A tárgyak összetörtek, majd a pár veszekedni, a gyerek sírni kezdett. A nagy kiabálás után apuka sírni kezdett, és közölte, hogy ő mindent a családjáért tesz, és ezt a témát még kb. fél óráig tárgyalta, meglehetősen részeg volt. A párbeszédből az is kiderült, hogy anyuka ki akarta hívni hozzá a rendőröket, annyira félt, szerintem kár, hogy nem hívta ki. Ezután egy hétig csönd volt, majd a következő vasárnap éjszaka apuka ügyintézni kezdett mobiltelefonon, szigorúan a fűtéscső közvetlen közelében, üvöltve. A telefonos beszélgetőpartnerénél ugyanis nem volt térerő, és ez a bunkó azt hitte, hogy ha kiabál, a másik majd jobban megérti őt. Pedig nem, a térerő hiányán nem segít a kiabálás. De így legalább számunkra is kiderült, hogy apuka vasárnap hajnali egykor százezer forintért kívánt elugrani, taxival, biztosan ő is rendes ember lehetett.
Ez tehát a felső lakás eddigi története. Pedig nem lakunk rossz környéken, a szomszédaink is normális, rendes emberek, az egyetlen balhés lakás a házban a 21-es, amit a tulajdonosa minden jöttmentnek képes kiadni. Most azt hallottam: árulja, nagyon remélem, hogy a végleges vevő kiválasztásánál igényesebb lesz.
lol