Zsófi, tizennegyedik hónap

Amikor Zsófi először két lábra állt és elérte az alacsonyabb polcok tartalmát, azt hittem, most aztán lesz itt rend, Zsófi majd felforgatja itt a lakást. De nem volt igazam, mert attól, hogy esetleg levesz valamit a helyéről, még nem lesz rendetlenség, vissza kell tenni mindent a helyére és kész. Rendetlenség akkor lesz, amikor már magával tudja vinni, amit elért…

Első blikkre nagyon vicces volt, amikor azt kérte Noémitől, hogy nyissa ki neki a másfél literes ásványvizet, és oda is vitte hozzá. Alig bírta el, nyögött, de két kézzel mégis cipelte a nagy üveget tele vízzel, oda az anyjához. Noémi passzolt, ezért hozzám indult volna az üveggel a kezében, de elhúzta a súly oldalra, csak nézett rám, miközben egészen másfelé ment. Noémi röhögőgörcsöt kapott ezen, Zsófit pedig végül a telefonos asztal állította meg.

És ha a másfél literes vizet elbírja, mindent elbír, és mindent szét is hord a lakásban. Nem szándékosan csinál kuplerájt, csak éppen kimegy anyához a konyhába, miközben a kezében marad ez-az, amivel éppen játszott. Aztán a konyhában megtetszik neki valami más, és amit addig cipelt, azt elejti. Úgyhogy az elveszett dolgok tulajdonképpen a lakás bármelyik pontján lehetnek, és teljesen hétköznapi esemény, ha a mosdóból kifelé jövet vigyáznom kell, nehogy rálépjek Noémi szemhéjceruzájának a tokjára. Különösebb probléma egyébként nem volt még ebből, egy tányér mínuszunk van csak, amikor Noémi óvatlanul egy alacsony polcon helyezte el a tálcáját vacsora után, amit Zsófia kíváncsiságból lerántott a teljes tartalmával együtt.

Ezek után talán mondani sem kell, hogy teljesen egyedül közlekedik a lakásban, kimegy, bejön, szétnéz, visszajön, kíváncsiskodik.

Lassan megtanul beszélni is. Eddig is előfordult néha, hogy ha többször emlegettünk egy szót, egész ügyesen elismételte, ácsi, egy, ga-ga ga-ga-ga, és ez egyre többször fordul elő. Ráadásul mintha anyának és apának szólítana minket, ha akar valamit, ez is nagyon aranyos. A szövegértése pedig egyértelműen nagyon jó. Ha közöljük, hogy megyünk fürdeni, már indul is kifelé, és ott sorakozik a fürdőszoba ajtajánál.

Noémi írt már róla, hogy a szilveszteri durrogás, a járás, a fognövés és az elszakadási pánik valamilyen kombinációja miatt sokáig nagyon rosszul aludt. A késői elalvás szerintem a szilveszter miatt volt, a Himnuszra még táncolt szegény (Schmitt Pál valódi újévi üzenete megvan?), és hetekbe telt, amíg visszaállítottuk a bioritmusát a nyolc órai elalvásra. Ráadásul felvette azt az őrjítő szokást, hogy mikor éjszaka felébredt, a kezünkben szépen visszaaludt, de ahogy egyetlen lépést tettünk kifelé, azonnal üvölteni kezdett. Amíg az ágya mellett álltam csendben, addig semmi gond, de rögtön az első lépésnél jött az üvöltés. Noémi találta ki, hogyan oldható meg, hogy kijönni se kelljen és aludni is lehessen: ott kell aludni vele, ahogy kiskorában. Mikor ezt írom, Noémi már visszajött mellém aludni, úgyhogy most már visszaállt a rend, de a január összességében mégis elég hosszú és fárasztó volt ezek miatt.

Nagyon szépen szocializálódott viszont a hónapban, Jázmin, Réka és az ismerős felnőttek társaságában is jól eltöltötte az időt. Az is nagyon érdekes, csak nehezen tudom körülírni, hogy játszani kezdett a dolgokkal. Eddig csak felfedezte őket, rázta, forgatta, ütögette a tárgyakat, most viszont szórakozik velük: itatja a macit, megmutatja neki a könyvet, illetve úgy tesz, mintha lenne víz az edényekben, és megissza az odaképzelt vizet. Végül azt mondja: ááá, ahogy mi szoktuk ivás után. Egyszer meg guggolásból kellett felállnom vele, és kettőnk súlyát azért már én is megérzem, mégis ő nyögött helyettem, mert tudta, hogy ez nehéz mutatvány… Mindezek után megállapítottuk, hogy nagyjából bölcsőde-érett lett a lányunk, de persze van még egy éve, amíg tényleg bölcsibe szeretnénk adni.

Zsófi a macinak olvas

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük