Zsófi, tizenharmadik hónap

Még a hónap elején találkozott Zsófi a Télapóval. Noémi cége Télapó-ünnepséget rendezett ugyanis Kaláka-koncerttel, volt kaja és pia, a gyerekek kedvéért kakaó, ami nagyon aranyos volt, sosem jártam még olyan rendezvényen, ahol kakaót lehetett volna inni. És a rendezvény végén jött a Télapó is, akit rögtön körülvett legalább száz gyerek. Vicces volt Zsófit odanavigálni, de végül sikerült, és mivel ő még nem tud beszélni, én mondtam el a nevét a Télapónak, meg azt is, hogy jó kislány volt, úgyhogy kapott is csomagot tőle. Nem az első Mikulás-csomagja egyébként, mert csomagot már tavaly is hozott neki a Télapó, csak akkor még nem személyesen adta át. Az eseményről képtelenség lett volna fényképet készíteni, de ez itt nem sokkal később készült:

Zsófi a mikulás-csomaggal

Zsófi megtanult járni! A hónap elején Noémi elkezdte biztatni, hogy tegyen meg lépéseket egyedül is, és Zsófi ügyesen lépkedett is az anyja felé. Csak néztem, amikor a nagymama vigyázó kezei mellett, mégis egyedül, támaszkodás és segítség nélkül begyalogolt a konyhából. Ezután rövidebb utakat vállalt be egyik bútortól a másikig, tegnap óta pedig simán keresztülgyalogol a szobán. Akkor sincs nagy baj, ha elveszti az egyensúlyát, ilyenkor letámaszt a kezével vagy seggre ül és nevet hozzá.

Aztán megvolt Zsófi második karácsonya is. Olyan érzés, mintha csak az első lett volna, mert tavaly még nem sokat érzékelt az ünneplésből, de lehet, hogy jövőre is hasonlóan fogjuk érezni. Úgyhogy rögzítsük: idén már élvezte a karácsonyt, élvezte a társaságot, lájkolta a karácsonyfát és birkózott az ajándék macival. Szüleimtől egy hintaszarvast kapott, ez a hintalónak egy karácsonyi verziója, egy kicsit nagy még neki, mégis nagyon élvezi. A fenti két témáról, vagyis a járni tanulásról és a karácsonyról egy videó:

A felnőttek közül a legjobb ajándékot azt hiszem, a szüleink kapták, a Bestfotónál hívattunk elő egy-egy fotókönyvet Zsófi 2010-es évéről. A szolgáltatást másnak is ajánlom, pofonegyszerűen lehet képeket feltölteni, és utána nagyszerű felületen lehet megszerkeszteni a könyvet. Arra kell csak vigyázni, hogy a honlap a feltöltött képfájlokat ABC-sorrendben rakja ki a könyv szerkesztéséhez, tehát előzetesen úgy kell elnevezni őket, hogy ABC-sorrendbe állítva nagyjából tükrözzék azt a sorrendet, ahogyan a könyvbe is bekerülnek majd. Nagyon ciki száznyolcvan darab, ugyanazt a gyereket ábrázoló kép közül kikeresni, melyek készültek vajon áprilisban… A könyvből ötezer forint a 20*15-ös verzió, nem tudom, hogy ez drága-e, viszont nagyon-nagyon jó minőségű, keményfedeles, és a belső oldalak is vastag papíron, élesen, jól láthatóan tartalmazzák a képeket.

Mi volt még? Zsófia idén is egy kicsit taknyos volt decemberben, ahogy mi is Noémivel, illetve ahogy a fél város, de idén nem vittük kórházba egy kis nátha miatt… Az ügyeletet viszont felhívtam egyszer, de 37,4-es hőemelkedés miatt nem jöttek ki, és javasolták, hogy mi se vigyük be a többi beteg gyerek közé. A doki néni jó fej volt, mondta, hogy szerezzünk be gyógyszereket, kúpot arra az esetre, ha hány, és szirupot arra az esetre, ha hasmenése van – valahol majd csak sikerül beadni neki a gyógyszert, ha rosszul lesz… Szerencsére nem lett rosszul, de napokig nagyon rosszul aludt, éjszakánként 5-6 alkalommal is felsírt álmában.

Evés, csak a jegyzőkönyv kedvéért: mindent megeszik, amit éppen megkíván, tápszert, banánt, almát, virslit, de a legjobb viszonyban a kenyérfélékkel van, a sima kenyérrel, a valamivel megkent kenyérrel, pizzával, kenyérlángossal.

Az egyik nappali alvása után pedig még álmos maradt, és Noémihez bújva szépen visszaaludt. A világon a legszebb, legbékésebb és legaranyosabb dolog az anyja mellkasán alvó kisgyerek.

Zsófi Noémi vállán alszik

2 thoughts on “Zsófi, tizenharmadik hónap

  • 2010. december 28. kedd at 22:31
    Permalink

    meg az apja mellkasán… Klassz lett ez a beszámoló és aranyos a videó is.

    Reply
  • 2011. január 2. vasárnap at 23:02
    Permalink

    Nagyon régen látogattam ide, de most így késő este olvasgatni támadt kedvem és mivel a könyvek meg magazinok nem győztek meg, megkerestem néhány régen látott oldalt, és örömmel látom, hogy még mindig él a blogod 🙂 Továbbra is jó olvasni 😀
    Tüneményes a nagylányod 😀 És tök jó hogy mindent dokumentálsz róla (megjegyzendő és követendő példa, egy blog nyitása vagy folytatása, ha majd nekem is – egyszer a távoli jövőben – aktuális lesz).
    Boldog új évet, és minden jót! 🙂

    /// És atyaééég, 11 éve blogolsz :O ///

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük