Zsófi, tizenegyedik hónap

Miután Zsófi elindult szerte a lakásban, mindenfélét kénytelenek voltunk megtiltani neki. Konnektor, másik konnektor, tévé, zsinórok, számítógép, tilos, tilos, nem szabad. Lassan ment, de most már nagyjából tudja, mivel nem szabad szórakozni, és hol mászkálhat szabadon. Sőt, amikor a saját tempójában megtehette, megbarátkozott a porszívóval is. Eleinte nagyon félt tőle, mert azzal szívtuk az orrát és negatív élményei kötődtek hozzá, de amikor nem működött, szép lassan megközelítette és összebarátkoztak.

Zsófi megérinti a porszívót

Nagyjából ebben a hónapban jött rá, hogy ő egy önálló személyiség, aki többnyire egyedül is boldogul, és egyáltalán nem szereti, ha korlátozzuk, például ha a kezünk útban van. Ilyenkor simán eltolja a kezünket, arcunkat, mindent, ami útban van, vagy akár átmászik rajtunk keresztül, széklábon keresztül, Micimackón keresztül, és halad a célja felé. Ugyanakkor a szeretgetésre is van néha lehetőségünk, volt, hogy már magától odabújt hozzánk, ha fáradt volt.

A súlya nem sokat nőtt, elég keveset eszik és válogatós is, a bébiételt soha nem eszi meg, a gyümölcsöt csak néha, úgyhogy visszatértünk a napi ötszöri tápszer fogyasztására. Plusz eszik még a mi kajánkból is, mert az mindig érdekes, egyet apának, egyet a babának. Egyik nap például együtt reggeliztünk az ágyon, ő tápszert evett, én vajas-párizsis kenyeret. Mikor végzett a tápszerrel, szépen feltápászkodott és udvariasan leült velem szemben, hogy oké, innentől pedig folytassuk a reggelit az én kajámmal… Nem is lenne baj, csak kicsit többet kellene híznia, még mindig csak nyolc kiló. Viszont nyúlánk, könnyen lehet, hogy magas lesz, mint az apja, és vékony, mint az anyja – szerencsés alkat lenne egy lánynak.

Most már önállóan fel tud állni, ha van mire támaszkodni, és folyton csak áll, az asztalnál, a kanapénál, az ágynál. Altatásnál folyamatosan gondot okoz, hogy nagyon fáradtan szabad csak letenni, mert különben azonnal felpattan és a rácsba kapaszkodva néz kifelé ahelyett, hogy fekve maradna és lassan elaludna. Így:

Zsófi az ágyában állva, a rácsba kapaszkodva néz kifelé

Előrehaladni még csak négykézláb tud, bár meglepően nagy sebességgel, érdemben lehet vele például fogócskázni. Lábra állva csak lassan halad előre, ha nem támaszkodik semmire, akkor fogni kell a kezét felülről. Tuti, hogy hamarosan önállóan is elindul. Egy ideig gondot okozott neki a lefelé irány, vagyis a leülés, de most már erre is vannak módszerei, néha csak úgy lecsüccsen, néha pedig letámasztja a kezét és úgy ereszkedik vissza a földre.

Okosodik is, például folyamatosan beszél. Hogy mit, azt sajnos nem tudjuk, néha szégyellem is, hogy nem tudok válaszolni a kérdéseire, de majd csak megtanul magyarul is… Más gyerekekkel is kommunikál, játszik velük, illetve vendégségben és az uszodában is előfordult, hogy rájuk kiabált, ha nagyon visongtak – lett is csönd és hallgatás. Itt Jázminnal játszottak:

Jázmin és Zsófi játék közben

Az éjszakákat továbbra is átalussza, hála istennek, kétszer fordult csak elő ebben a hónapban, hogy éjszakázni kellett vele. Ilyenkor nem tudjuk, mi van: megnyugszik, letesszük, aztán fél perc múlva már megint nyög és beszél. Aztán sír, hogy fel kell venni megnyugtatni. Aztán így tovább, órákon keresztül, például hajnali egytől hajnali négyig, a szülei legnagyobb örömére. Bujon még csak-csak érthető volt, hogy az idegen környezet stresszelte, de itthon, a legnagyobb békességben, hogy mi baja volt…

Noémi tanul, úgyhogy sokat sétálunk kettesben, egyszer megnéztük például a Wekerlén a frissen felújított Kós Károly teret. Szép lett, csak kicsit szűknek éreztem: a fűre nem merek rálépni, az út viszont keskeny, és a játszótér is kevés a baba-mama párosok tömegéhez képest. A Zsófinak alkalmas hintára például semmi esélyünk nem volt sorra kerülni, úgyhogy Zsófi végül a félúton levő játszótéren hintázott. A következő kép nem sikerült túl jól, de sok mindent szemléltet: a teret, Zsófi új overallját, ami most még óriási nagy, de tavaszig kellene, hogy jó legyen rá, valamint azt is, hogy az első közös sétánkon talán túlöltöztettem kissé, két réteg volt rajta az overall alatt a biciklis srác rövid ujjú pólójához képest…

Zsófi a Kós Károly téri parkban babakocsiban, a háttérben biciklis srác

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük