Zsófi, kilencedik hónap

Idilli hónap volt minden szempontból, soha ne legyen rosszabb időszakunk. Ezt a fotózások jelzik leginkább: Noémi készített két képet, amik az eddigi erős mezőnyben is kiemelkedően aranyosak lettek, majd Márk készített rólunk családi fotókat. Kitaláltuk ugyanis, hogy Zsófiról sok-sok képet készítettünk már, néha egy-egy közös fotót is, de csak ritkán szerepelünk rajtuk hárman egyszerre. Úgyhogy felkértük profi fotósnak Márkot, majd szépítkeztünk, a lenyugvó nap fényéhez időzítettünk, és készült is 15-20 idilli családi fotó, amelyek hűen tükrözik a mostani boldog időszakot és örök családi emléket jelentenek majd. A díszlet egyébként egy ember nagyságú, fából készült csiga volt, úgyhogy ha Zsófinak lesz majd kistestvére, netán fiú, és Zsófi megmutatja neki ezeket a képeket, akkor mondhatja majd, hogy öcsém, facsiga! (bocs)

Noémi, Zsófi és én, a csiga szarvai mögött

Egyébként pedig szépen fejlődött ebben a hónapban is. Most már több foga van, mint füle, amiket csikorgatni is tud, Noémi szerint szörnyű hanggal, de én még szerencsére nem hallottam.

Fejlődik a mozgása is. Itt valószínűleg elkövettünk egy kisebb hibát a sok ültetéssel, mert a sokat ülő baba kevésbé motivált, és később kezd el forogni és kúszni. Forogni kb. a hatodik hónapban kezdenek el a babák, Zsófi is, de elég bátortalanul, csak most, a kilencedikben kezdett el gyakrabban átfordulni hasról hanyatt és vissza is. Általában a kiságyában teszi ezt ahelyett, hogy nyugton maradna és szépen csucsukálna, de ha kiforgolódta magát, akkor többnyire azért rendben elalszik. Sőt még újabb trükköt csinált, felült az ágyában! Eddig csak mi ültettük fel a lakás különféle pontjain és örömmel láttuk, hogy úgy marad, most viszont magától felült a kiságyban, valószínűleg a rácsokba kapaszkodva húzta fel magát.

Ezek a képességei olyan idilli órákat eredményeznek, mint amikor Noémi az asztali gépnél Facebookozott, én a laptopon olvastam RSS-t, Zsófi pedig a fal, az ágy és a szék közötti helyen játszott, forgolódott és mindent megfogott, teljesen bejárta a helyet. Most már nem is lehet őt az ágyon vagy a fotelben elhelyezni, mert félünk, hogy leesne. És sokkal nagyobb körben ér el dolgokat, a netbookot például imádná nyomkodni, és egyszer majdnem megszerelte a nemrég vett drága, 8 gigás pen-drive-omat is. Szerencsére nem okoz neki lelki törést, ha elveszünk tőle valamit, odaadja és néz valami más játék után.

Egyre többet ért abból, amit mondunk neki, köztük a „nem” felkiáltást, és olyankor tényleg nem csinálja, amit nem szabad, a fenti délután például a konnektorba nem nyúlt bele. Igaz, hogy ehhez ötször kellett rászólni, de viszont ötször nem nyúlt a konnektorba, mindig visszahúzta a kezét. A tiltáson kívül mindenféle mást is megért, például ha azt mondjuk, tapsi-tapsi, akkor tényleg tapsolni kezd, sőt néha az én kezemet ütögeti össze, és még csak rá sem kell segítenem, hogy csattanjon, úgy összecsapja. Noémi megtanította neki a Túri Bika nevű játékot, amikor a homlokukkal nyomják egymást, és most ha meghallja, hogy Túri Bika, már tolja is előre a kis homlokát. És persze ő is beszél, a mi társaságunkban szinte folyamatosan próbálgatja a hangját, de még nem nagyon értjük, mit mond.

Zsófi, mosolyog

Az evés is érdekesen alakult. Vannak ezek a két decis bébiételek, amiből van főétel és desszert is. A főételek ilyen főzelékek, elég rosszul néznek ki, mint amit egyszer már megevett valaki, de az ízük jó, mármint nekünk, Zsófi viszont nem hajlandó megenni őket. A darált gyümölcsből készült desszerteket igen, de az nem elég tápláló, ezért a védőnő azt tanácsolta, hogy adjunk neki a saját ételünkből, hiszen most már majdnem mindent megehet amúgy is. Úgyhogy a tegnapi öt étkezéséből három ez volt: húsleves, fasírt kenyérrel, májkrémes kenyér, reggel és este pedig tápszer, plusz a desszertek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük