Barabási Albert-László: Villanások

Trychydts-hez hasonlóan én is elolvastam Barabási új könyvét. A tartalmával kapcsolatban nem tudok mit hozzátenni ahhoz, amit ő írt, Barabási sztorizik, többé-kevésbé szórakoztatóan, de közben iszonyú kellemetlen, hogy nem derül ki, mit akar ebből az egészből kihozni. De az eredeti célja szerintem más volt, mint amit Trychydts írt, hogy csak sztorizni akart volna – szerintem közérthetően akart eladni egy tudományosnak gondolt tézist, aminek a lényege, hogy az emberi viselkedés függvényekkel leírható és így előre megjósolható, tervezhető.

Kérdés, hogy ez tudományos felvetés-e egyáltalán. Barabási szerint ezt még sosem vizsgálták a történelem során, aztán ő maga hoz fel csillió példát arra, ahogyan a múltban és a jelenben is vizsgálják. Lelkes felfedezésként közli, hogy sikerült valamilyen függvényt illesztenie az emberek tevékenységeinek eloszlására, de a függvényt talán túl absztrakt objektumnak találta ahhoz, hogy eladható könyvet írjon róla. Ezért ahelyett, hogy normális tudósként a függvényt függvénynek nevezné és normális matematikai objektumként kezelné, elkezdi villanásoknak hívni. Ezzel aztán tökéletesen ki is heréli a saját könyvét, mert tudomány helyett valami olyasmit magyaráz, hogy a dolgokkal egy ideig nem foglalkozunk, aztán megint igen, és lám, ez mindenféle tevékenységről elmondható. Még most, utólag sem hiszem el, de tényleg ekkora baromság.

A villanásokat aztán különböző példákkal illusztrálja, sztorizgat például az albatrosz madarakról, akiknek a repülését szintén valamilyen függvénnyel írták le. Ez megváltotta a fél biológiát, mert rájöttek, hogy minden állat mozgását ugyanígy le lehet írni. Eltelt három év, és kiderült, hogy amikor az albatrosz nem annyira mozog, akkor nem a függvény alsó részének megfelelően végez kis területen mozgásokat – hanem alszik. De szerencsére ettől még a biológia meg lett váltva. Ez Barabási szerint kapcsolatban áll a villanások jelenségével, de részletekkel sajnos nem szolgál, a történet véget ért.

Ugyanígy ér véget a világutazó művész története és még sok más, és ugyanennyi értelme van a Dózsa György-féle parasztfelkelés komplett krónikájának is, ami a könyv minden második fejezete. Ennek a lényege, hogy valaki már előre megjósolta a felkelés tényét. Talán így is volt, de Barabási igazán ismerhetné a jelenséget, amikor mindenki jósol mindenféle hülyeséget, majd akinek véletlenül igaza lesz, azt prófétaként kezdik tisztelni. És erről a Telegdiről is 30 évvel a felkelés után derült csak ki, hogy ő tulajdonképpen megmondta előre… És miután ez a történet a fél könyvet elfoglalja, valószínűleg ez Barabási legerősebb érve amellett, hogy az emberi viselkedés előre megjósolható, legalább 80%-ban vagy 90%-ban…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük