Zsófi, márciusi helyzetjelentés

Olyan a lányunk, mint egy kis angyal, folyton meghatódok azon, milyen jól viseli a megpróbáltatásokat. A hétvégén Bujon voltunk látogatóban, vagyis most először töltött hosszabb időt, és főleg éjszakákat a lakásunkon kívül. Odafelé az úton főleg aludt, vagy szépen elszórakozott a kezével, amit mostanában fedezett fel, és mindig szépen eljátszik vele (vagy más kezével is, ha éppen rendelkezésre áll).

Útközben meglátogattuk nagymamámat, amivel teljessé vált a sor: mind a négy dédnagymamája megismerte és a kezébe vehette Zsófit. Szerintem ez annyira megható: én például találkoztam a dédszüleimmel és Pötyinek szólítottak, de erre én nem emlékszem, más nyoma pedig nincs a találkozásnak. Zsófinak viszont mind a négy dédnagymamájával van már közös fotója (egyikükkel videója is), amelyek remélhetőleg értékes darabjai lesznek a családi albumoknak. A mostani fotó külön is megható, ahogy nagymamám és Zsófi négy generáció távolságából nyújtják egymás felé a kezüket:

Ezután Bujon voltunk a hétvégén, ami szintén jó volt, nagyszülők és dédszülő felváltva dédelgették a gyereket, akinek ugyanakkor a napi ritmusa is megmaradt, például sokat aludt. Noémi okosan lehozta Bujra a kiságyában található összes kelléket, a körben futó falvédő-szerű takarót, Micimackót, Méhecskét, cumit, és rózsaszín takarója volt a kiságyban, ahogy otthon is. A családot kifejezetten jól fogadta, Nórának különösen örült, tippünk szerint a többieknél vékonyabb hangja miatt. Egy rossz pillanata volt csak, amikor Noémit ünnepelve az öttagú családi kórus rázendített a Boldog szülinapot című dalra, akkor kissé bepánikolt.

A hétvégén és korábban is sok kép készült már Zsófiról, amelyeket otthon a gépen akkurátus rendben tárolunk és archiválunk. Az internetre feltöltögetni őket viszont se kedvem, se időm, ebben a témában Noémi vonatkozó albumait javaslom követni a Facebookon és az iwiwen.

Érdeklődők számára egyéb adatok róla: márciusban már több mint öt kiló, az éjszakákat továbbra is átalussza. Nyáladzik, ami arra utal, hogy jönni fog a foga (de most még nem jön). Fekvésből átfordulni még nem tud, de ha bárki ölbe veszi, azonnal gyúrni kezd hasizomra, úgyhogy gondolom erre sem kell sokat várni. A személyes szívfájdalmam, hogy este, mire hazamegyek, már általában nyűgös és fáradt, de ezt persze nem lehet felróni neki. Arra viszont általában vevő, ha a fürdetés előtt, vetkőztetés közben nyomom neki, hogy riszálom úgyis-úgyis, és egyébként is szereti, ha táncolunk vele.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük