Majdnem hét éve írtam meg a blogomat működtető „blogmotort”, ha szabad így nevezni egyáltalán. Az alapja az volt, hogy az év-hó-nap rendszerben elnevezett HTML-fájlokat egymás után sorban beolvassa, és így blogszerű megjelenést ad az oldalnak. Eleve fent voltak az újságcikkeim is, amelyeket később is mindig feltöltöttem, ha írtam valahová, aztán volt mindenféle kommentezési lehetőség, archívum, bemutatkozás stb.
A hét éves ciklusnak azonban tényleg lehet valami misztikus hatása, mert most érzem úgy, hogy a düledező részekkel nincs már kedvem tovább harcolni. Kézzel írom például az RSS-t egy XML fájlba, ami röhej. Az archívumot szintén kézzel írom, de mindig elfelejtem frissíteni. Az utolsó hozzászólások kigyűjtése sem működik egy ideje, sőt a Haloscan kommentek helyett valami Javascript-kitet kaptam, amit szintén nem értek. A régi bejegyzésekben nem jelennek meg a képek, és amúgy is végig kellene olvasni mindent, mert például a nyúzos Webarangolók már viszonylag kevéssé relevánsak, archívumom pedig van papíros formában, a szekrényben, ha kell.
Úgyhogy Trychydts szíves ajánlása nyomán a WordPress blogmotorra való áttérést választottam. Ezzel rövidtávon természetesen szintén bajlódni kell. Egyrészt ugyanezt a tartalmat át kell töltsem WordPress alá, valószínűleg ez tart majd a leghosszabb ideig.