Megtaláltam az élet értelmét! Ebben a könyvben van megírva. Talán nem probléma, ha le is lövöm a poént, enélkül nehezen lehetne bármit is írni a könyvről: az élet értelme az emberiség földi életének meghosszabbítása. Ez egy tökéletesen megfelelő cél, azonosulni tudok vele, egyetértek a szerzővel, hogy ezt kellene tenni.
Két problémám van a könyvvel. Az első, hogy sokkal kevésbé szól arról, amit tenni kellene, mint inkább arról, amit rosszul csinálunk, ami jelenleg hibás irányban motiválja embertársainkat. Ilyenek a gének, ami jogos, de számomra kissé közhelyes megállapítás (persze 1997-ben, amikor Csíkszentmihályi leírta, még nem volt az). Aztán mémek, másképpen a kulturális szokások, ami egy nagyon érdekes megállapítás, önmagában csak ezért is érdemes elolvasni a könyvet, de én itt most nem mennék bele. Aztán vannak a társadalmi elvárások, aztán a saját énképünk – gyakorlatilag bármikor bármit csinálunk, érdemes elgondolkozni azon, hogy a fentiek közül melyik az oka, a motivációja a cselekvésünknek.
Ezeket kellene lecserélni egy tudatosan kiválasztott életcélra, ami az emberiség hosszútávú javát szolgálja, mindehhez azonban a szerző túl kevés fogódzót ad. És ezzel kapcsolatos a második hiba: nem arról ír, amit csinálni kellene, hanem arról, hogyan csináljuk. Konkrétan flowban, vagyis belefeledkezve, összhangban a képességeinkkel és a céljainkkal, ami nagyon jól hangzik, ugyanakkor elvi szinten szerintem teljesen mindegy, hogy a jó irányba lassan, nehézkesen vánszorgunk, vagy flow közepette száguldunk.
Összességében tehát kissé kusza a kép: a szerző kifejti, mit nem kellene tennünk, de amit mégis igen, azt mindeképpen flow közepette. Miközben ő maga is kifejti, hogy a flow és a helyes irány egyáltalán nem függ össze egymással, úgyhogy időnként azért elég megterhelő a könyv olvasása. Mégis ajánlani tudom az egyes gondolatok nagyon magas színvonala miatt (magát a Flowt pedig csak most kaptam meg, alkalomadtán sorra kerítem azt is).