Csepregi Éva önéletrajza, erre is jó sokan kíváncsiak a könyvtár látogatói közül. Nem is hiába, szépen kirajzolódik az énekesnő személyisége, és a rá hatással levő főbb események, történetek. A Neoton története is jól követhető, kellő rálátást biztosít a nemzetközi téren is sikeres éveikre.
Mégis hiányérzetem van, mert a történet nem elég részletes. Egy ilyen izgalmas élet után nyilvánvalóan történetek százai vannak még Csepi birtokában, érthetetlen, ezeket miért nem tette közzé. Erdős Péterről még többé-kevésbé teljes képet ad, amennyire az elfogultsága engedi, de még így is érződik, hogy nincs minden kimondva. Például a korábbi feleségeivel akkor később is együtt élt? A csávó bigámista volt a sötét szocializmus kellős közepén?
A másik, amit nem értek: hol a pénz? Én nem is tudtam, hogy Japánban és Spanyolországban ennyire és ennyi ideig voltak sikeresek. Mindebből értelemszerűen nagyon-nagyon sok pénzt kellett, hogy keressen valaki, de a könyvből nem derül ki, kicsoda. A Neoton tagjai valószínűleg nem, hiszen akkor nem lett volna téma Csepi Trabantjának lecserélése, de akkor hová lett az a rengeteg pénz?
Az együttesen belüli mozgások is elnagyoltak, feltételezem, hogy a szerző nem kívánt senkit sem különösebben megbántani, csakhogy egy önéletrajznak éppen, hogy a teljes igazságról kellene szólnia. Úgyhogy ez így nem sokkal több, mint a Neoton Família összefoglaló története, igaz, végeredményben ez sem kevés.
Érdekesség, hogy a könyv formátumhoz képest mennyire kívánkozna az egész blog formátumba. A bejegyzésekre tagoltság adott, és a neten mindegyiket ki lehetne egészíteni multimédiás elemekkel. Az egyik fejezetben Youtube-os URL is van! Csepi elmeséli ugyanis a Yamaha fesztivál megnyerésének történetét, majd katt, és meg is nézhetnénk, ahogy a győzelem bejelentése után megismétlik a dalt. Vagy ahogy Leslie Mándokival nyomulnak a Szöuli Olimpia hivatalos dala ügyében, vagy amikor a Hot french klipjéről esik szó, a Youtube-on gyakorlatilag minden megtalálható. Nem beszélve a kevéské fényképről, amelyeket a könyv végében színes papíron elhelyeztek, de össze kell lapozni a szöveggel, ha meg akarom nézni – a Szabad Föld Online csak a recenzióhoz jobb fotókat válogatott össze, mint amik a könyvben vannak. Egy lelkesebb rajongónak tehát egyértelműen fel kellene rakni az egészet a netre, ahol szívesebben is olvasnám, mint ezzel a babarózsaszín borítóval a vonaton…
A fentiek közül nekem most a Korea című dal jön be leginkább, amit tehát a Szöuli Olimpia hivatalos dalának szántak (de nem lett az):
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=GckjYnDCKcg]