Zsófi fejlődése

Csak azért nem írok gyakrabban Zsófiról, mert gyorsan és folyamatosan fejlődik, és nehéz kiragadni ebből egy-egy pillanatot. A legérdekesebb új képessége, hogy mosolyog ránk, ha éppen örül nekünk. Ez egyrészt megható, másrészt most már nem csak azt tudja kifejezni, ha valami nem tetszik neki, hanem azt is, ha igen. Sokszor mosolyog például ébredés után, ha köszöntjük, vagy amikor beszélgetünk vele, vagy például tegnap, amikor hazaértem, szintén láthatóan örült nekem.

Beszélni is próbál, látszik, ahogy erőlködik a szájával, szerintem nagyon gyorsan meg fog tanulni beszélni. Vasárnap például a “kuku”-t tanítottam neki, már csak azért is, mert nagyon mosolygott rá, és egyszer-kétszer nagyjából ki is tudta mondani. A “hőőő” már eddig is profin ment, ha mondanivalója volt, ahogy a sóhajtással kiegészített “ájjájj” is, ha éppen nehéz az élet.

Teljesen átalussza az éjszakát, ez is érdekes új fejlemény, tíz órakor elalszik, hét órakor kel, legközelebb talán már eljön velem dolgozni is. Hason alszik, viszont ha éppen nem akar és mérges, megdöbbentően magasra ki tudja nyomni magát.

A figyelme is koncentrálódik, akár ránk, akár a feje fölött mozgatott játékokra elég sokáig tud már figyelni. A múltkor egy bohóccal jópofáskodott neki Noémi, és amikor a bohóctól puszit kapott, elfordult, de aztán rögtön fókuszált is rá vissza. A szobájában levő kép is nagyon érdekli, és minden létező fényforrás is a lakásban.

Továbbá hízik, szépen egyenletesen, már több mint négy kiló ruha nélkül. Masszív, hurkás kisbaba lett a vékony, nyurga kisbabából. És mindezeken kívül megható még az ártatlansága, hogy még nem tud haragudni, legfeljebb sírni, ha problémája van. Ez úgy derült ki, hogy tegnap a fürdetésnél véletlenül a szemébe fröcsköltem a vizet, és csak nézett, hogy miről van szó, semmi panasz, semmi szemrehányás (mondjuk én sem szidtam le, amikor lepisilt).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük