Vissza az alapítványhoz

Szeptembertől visszajöttem dolgozni az alapítványhoz. Valójában nem is szakadtam el végleg: Misivel végig kapcsolatban álltunk, nem beszélve három, hozzá köthető szerződéses melóról és két konferenciáról, és a visszatérésem is mindig beszédtéma volt. A KSZF-hez menni annak idején anyagilag volt előnyös, most visszatérni pedig szakmailag lesz az, remélem: az alapítvány ügyvezető helyettese leszek (értsd: Misi helyettese).

Természetesen a KSZF-nél töltött év is sok tapasztalattal szolgált. Elsősorban is megismertem sok kedves és érdekes embert, akikkel jó volt együtt dolgozni és sok érdekeset tanultam tőlük. Szakmailag viszont visszalépés volt a KSZF-es munkakör: honlapokat szerkesztettem, de ez sokkal inkább mechanikus adatfeltöltés volt, mint valódi szerkesztés – egy idő után iszonyú unalmas napi három, “Tisztelt kollégák!” kezdetű Word dokumentumot kapni és feltölteni. És ezek legalább a kommunikáló kollégák voltak, mert a szervezet egészére máskülönben, hogy finoman fogalmazzak, nem igazán jellemző a kommunikáció. Ezen kívül a KSZF egésze ellátó, beszerző, gyakorlatilag gondnoki jellegű szervezet, ez az informatikusok vonatkozásában rendszergazdai munkát jelent, ami viszont mindig is távol állt tőlem. Én azt szeretem, ha egy gépet be lehet kapcsolni és jól működik, például a hozzáférési jogok beállítását is mindig utáltam.

Egy nagy szervezet működtetéséről viszont sokat tanultam, a jó és a rossz megoldásokból is. Az államigazgatás működésében a kontraszelekció és a bürökrácia egészen döbbenetes, meg az is, amikor államtitkári kérésre azonnal felrúgunk minden szabályt, miközben naívan azt hinnénk, őnekik kellene ezeket a leginkább tiszteletben tartani. Persze pozitív példákat is láttam, a call-center például az adott körülmények között példaszerűen működött, ahogy a feladatok szétosztása is. A sok megismert kolléga, karrierút és munkamódszer is érdekes volt, ennyi tapasztalatot egy kisebb szervezetnél ennyi idő alatt képtelenség lenne megszerezni.

Úgyhogy a lehetőségért mindenképpen hálás vagyok a KSZF-nek, de az alapítványnál ugyanazért a fizetésért, magasabb pozícióban, nagyobb felelősséggel járó munkát végezni jelenleg jobb lehetőségnek látszik. Augusztus végére még kivettem az arányosan járó szabadnapjaimat, erről majd külön írok, mától pedig ismét az “Informatika a látássérültekért” Alapítvány munkatársa vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük