Szatmári Péter

Újra megy a Magnum a Story tévén, de képtelen vagyok az este hét órás vetítési időponthoz alkalmazkodni. A fél kilences Jóbarátok még csak-csak összejön, de este hétkor néha még otthon sem vagyunk, vagy ezer más dologgal kell törődni, nem a Magnummal.

És egyáltalán, 2009-ben már túl öreg és kényelmes vagyok ahhoz, hogy én alkalmazkodjak a tévéhez, ezért kettő nappal a nagy warez razzia előtt sikeresen lehúztam a teljes Magnum-sorozatot a netről, szinkronosan, tökéletesen megfelelő minőségben.

Egy ilyen rendkívül hosszú, nyolc évadot megért, összesen 162 részes sorozat persze sok logisztikai problémát vet fel. Egyesekben például felmerülhet, hogy miért nem a boltban veszem meg: elsőként is mert eddig még nem fáradtak a megjelentetésével, csak az első évad kapható magyar szinkronnal a nyolcból.

Azt viszont legálisan, pénzt is kiadva kikölcsönöztem a könyvtárból. Mindjárt el is foglalta a fél lakást: nem értem, a forgalmazók miért pazarolják ennyire a lemezeket. Már a Csengetett Mylordnál sem értettem, amit most a Magnumnál sem, hogy miért kell egy több évtizeddel ezelőtt, televíziós sugárzásra készült, tehát nem valami hiper-szuper kép- és hangminőségű sorozatból csak három részt rátenni egy DVD-lemezre. Majd a lemezeket miért kell szigorúan külön-külön tokba becsomagolni? Talán mondanom sem kell, hogy a netre már ésszerűen, XviD-ben került fel a komplett sorozat, negyedakkora tárhely-igénnyel.

Vannak egyébként hibái a warez-verziónak is, a legkínosabb, hogy a nyolcadik évad egyáltalán nem volt még fent. Egy-egy rész a korábbi évadokból is hiányzik, persze lehet, hogy csak én töltögettem figyelmetlenül, de a számozás is mintha hibás lenne, és nem lejátszható részt is találtam már. De ilyen mennyiségnél, ilyen áron ez még tolerálható, a szabadidőmben majd sorban ellenőrzöm a részeket megtekintés által. Ha csak két-három naponta meg tudok nézni egy részt (ahogyan most a Mylordot nézem), a következő egy-másfél évre már megvan a szórakozásom.

Mindenki lelkesedik ezért a filmért, de én nem tudok csatlakozni a rajongói klubhoz: szerintem harmatgyenge volt. Mondják, hogy Liam Neeson olyan a filmben, mint James Bond, és valóban, mimika nélkül csapkod, szúr és lő, igaz, neki legalább hihető a motivációja, meg akarja menteni a lányát.

De senki más nem hiteles ebben a filmben, és mindenki nagyon sablonos. A tizenévesnek mondott, de láthatóan 25 éves Maggie Grace (az elrabolt lány), gyengén hozza az ártatlan (szűz) kislányt, és borzasztó ellenszenves, ahogy el van kényeztetve (lovat kap a születésnapjára! lovat!).

Aztán ott van anyuci, aki elengedi a tizenéves lányát egy másik földrészre egy másik tizenéves lány társaságában, kísérő nélkül, na persze. Anyuci új férje pedig gazdag, és a mostohalányát megmentő apukától is csak annyit tud kérdezni, nem kér-e egy kis pénzt.

A bűnözőkről talán beszélnem sem kell, és a francia közállapotokat bár nem ismerem, mégis túlzásnak tűnik, hogy a Szajnán úszó magánhajón a kövér öregembernek szüzeket szolgáljanak fel. Pontosan tudom persze, hogy a James Bond-filmek is pont ugyanekkora baromságok, de azoknak legalább van stílusa, forgatókönyve, ezekhez képest árnyalt szereplői, illetve jó helyeken játszódik, jó nők és jó autók vannak benne – de ebben?