Az első napok az új lakásban

Az előző két bejegyzésben említett érdekességektől eltekintve a lakást rendben megvásároltuk, a következő lépés a felújítás. Ennek keretében a négynapos hétvége nagyobb részét már az új lakásban töltöttem a régi tapéták lekaparásával. Rettenetes mennyiségű fal vesz minket körül, de nem akarok panaszkodni, főleg hogy a lakás alapvetően csendes, nyugodt és napsütéses, eddig minden rendben levőnek tűnik, de azért vannak kisebb észrevételeim.

A felső szomszéd például valamilyen okból szereti kizárni a kutyáját az erkélyre, aki kétszer félórán át folyamatosan ott nyavajgott. A száradó ruháik is a mi korlátunkra csöpögnek, de ahogy láttam, ez ilyen helyi sajátosság lehet, a mi száradó ruháink is az alattunk levő erkélyére csepegnek majd.

A fűtés házközponti, egyelőre egyéni mérés nélkül. Nem tudom, miért vagyunk ilyen ország, de a jelek szerint a szomszédok többsége, ha már sokat fizet a fűtésért, legalább tényleg bedurrant: az összes fűtőtestet letekertem nullára, nálunk mégis kellemes meleg volt. A lakótársak többsége, ahogy láttam, idős ember (lesnek is folyamatosan, amikor jövünk-megyünk, mint valami őrszolgálat), biztosan nehezen értenék meg, hogy a logika fordított: minél többet fűtjük az utcát, annál több lesz a közös költség.

Szerencsére belátható időn belül várható az egyéni mérés bevezetése, ezt a már felszerelt mérők is jelzik, igaz, állítólag még évekbe telik, amíg tényleg bevezetik, hogy ez alapján számoljunk el (nem tudom, ennek a húzódásnak mi az oka). Érdekesség, hogy amikor elköltöztem a szüleim házközponti fűtéses lakásából a csepeli egyéni fűtéses lakásunkba, és felfedeztem a közvetlen összefüggést az árammal működő fűtőtest beállítása, a villanyóra és a bankszámlánk között, rögtön sikerült hozzászokni a 26 helyett 20 fokos átlaghőmérséklethez, valamint a mezítláb-rövidnadrág helyett a papucshoz és a hosszúnadrághoz. Arról nem is beszélve, hogy a távfűtéses és az általam ismert házközponti fűtéses lakásokban is másfél hónapja fűtenek, mert már a szeptember is „hideg” volt. Érdekes: a mi lakásunkban idén még egyszer sem volt olyan hideg, hogy fűteni kelljen (az persze lehet, hogy a szomszédok fűtik a mi falainkat is).

2 thoughts on “Az első napok az új lakásban

  • 2012. február 2. csütörtök at 18:31
    Permalink

    @Emil: A könyvnek ez a része sojnas valóban nem túl világos. A programot saját magadnak kell kialakítani, de iránymutatásként az alábbi két dolgot mondanám:1) Az egy hónap a szintlépésre a javasolt minimum, azaz még ha teljesen jól megy a haladó lépésszám, akkor is tanácsos ennyit eltölteni egy szintem. Azzal abszolúte nincs semmi gond, ha ettől többet töltesz el egy szinten. Ati pl. úgy gondolja, hogy szerinte minimum fél évet el kell tölteni egy szinten. Ezzel persze lehetne vitatkozni, de arra hoztam fel példának, hogy egyáltalán nem baj – sőt, az a normális – ha egy szinten 1 hónapnál többet töltesz el.2) Fokozatosan kell haladni. Kezdhetsz az 1×10-nél nagyobban is, ha nagyon könnyű, de nem kell elsietni. Az edzéseken fokozatosan emeld a terhelést, olyan ütemben, ahogy érzed.

    Reply
  • 2012. február 2. csütörtök at 18:43
    Permalink

    Köszi a tanácsot, de ezt pontosan miért írtad? 🙂

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük