Sosem tanultam meg csapathajóban evezni – egyesben nagyon jó eredményeket értem el, és bár Kozmann Gyurit sosem győztem le, ha éppen távol volt, sokszor győztem is, például itt:
Kozmann Gyuri viszont már akkor is jól ment párosban is, de amikor Kolonics halála után összeálltak Kiss Tamással három héttel az olimpia előtt, semmi esélyt nem láttam arra, hogy jó eredményt érjenek el. Sok időbe telik, amíg egy párosban össze tudnak szokni, gyakorolni kell, igaz viszont, hogy legalább ott lehet az olimpián és versenyezhet. Nagyon komoly eredménynek tartottam, hogy bejutottak a döntőbe. Majd amikor harmadikok lettek, az újságírók mindenféle jelzőt kerestek, de például sem az edzőjük, sem a szövetségi kapitány nem tudott nyilatkozni a sírástól. Szerintem Jules mondta jól a Ponyvaregényben:
Ez csoda volt, bazdmeg.
Sajnos, ahogy Jules a filmben, Kozmann Gyuri is visszavonul a csoda megtörténte után, én is kevesebbet dicsekedhetek majd, hogy valaha ellene versenyeztem. Ezen a képen például az egyik velencei diákolimpián gratulálok neki, és mivel Vajda Laci lett a harmadik, arra következtetek, hogy valószínűleg az ötszáz egyes eredményhirdetése volt. Gratulálok Kozmann Gyurinak most is!
