Az exelnök után az exalelnök könyvét is kiolvastam, ezt kerestem régebb óta, pontosabban a Clinton-életrajzot nem is kerestem, csak feltűnt az újdonságok polcán a könyvtárban. Al Gore könyve hatásvadász, de nem túlságosan, és igyekszik a tényekre alapozni a mondanivalóját. Jól elkülönül négy témakör, a globlis felmelegedés bizonyítékai, annak a jövőbeni hatása, hogy mit tehetünk ezügyben, illetve Gore személyes motivációi. Talán ez utóbbiakat, a személyes motivációkat elég lett volna kisebb, a globális felmelegedés bizonyítékait pedig nagyobb terjedelemben tárgyalni. Igaz, az egész könyv kis terjedelmű, ha csak a betűk mennyiségét nézzük, a National Geographic-hoz hasonlóan dupla oldalas képekkel, bazi nagy karakterekkel tördelték, összesen talán harminc oldal van tele könyvszerűen, én három este alatt, elalvás előtt kiolvastam.
Nem tudom, másnak mennyire volt világos a kettő különbsége, nekem csak most lett az, hogy a globális felmelegedés tényét ma már nehéz lenne vitatni. Bush és társai mégis megteszik, hogy ezzel is az olajvállalatok érdekeit védjék, Gore ki is osztja a jelenlegi amerikai vezetést. Nem könnyű ilyen propaganda-műveket kontextusba helyezni, de feltűnő, hogy Michael Moore: Fahrenheit 9/11 című filmjének mondanivalója mennyire rímel erre: Moore szintén azzal vádolja Bush-t, hogy csak az olajvállalatok érdekeit nézi: a filmben a terrortámadások és az iraki háború kapcsán, a könyvben pedig a globális felmelegedés elutasításával.
Amit valóban nem ismerünk még pontosan, az a globális felmelegedés hatása a jövőnkre. Ukridge több bejegyzésben számonkérte már Gore-on a tudományos konszenzus hiányát, de a könyv nagyjából megerősítette, amit erről gondolok: lehet, hogy még azt sem tudjuk, elsivatagosodás vagy jégkorszak várható, az tuti, hogy jó nem lesz nekünk. Gore sem sokat görcsöl a problémán: a földi átlaghőmérséklet növekszik, de ettől még előfordulhat, hogy egy-egy terület, Gore Észak-Európát említi, hidegebbé válik. Nem az a lényeg, hogy mennyi Celsius fokkal lesz melegebb vagy pontosan hány méterrel nő a tengerek vízszintje, hanem hogy minden erőnkkel törekedni kell a kibocsátott szén-dioxid mennyiségének csökkentésére.
Ehhez ad a hétköznapokban is jól használható tanácsokat a könyv végén, és ajánl honlapot is, ahol számszerűsíteni lehet, hogy egy-egy tanács megfogadásával menyivel csökken a személyes szén-dioxid kibocsátásunk. A tanácsokat tíz témakörre osztja, de forradalmi újdonságot nem mond: tömegközlekedés, sprólás az árammal, és a kisebb környezeti terhelést okozó termékek választása – az összeállítás amerikai módra kissé szájbarágós és primitív, de kétségtelenül hasznos.