Lak Pista bácsi szokása a Vakok Világában, hogy amikor tudósít egy-egy eseményről, az összes résztvevőt, zsűritagot és szervezőt felsorolja, illetve lehetőség szerint meleg szavakkal méltatja. Egyvalakinek jó ez, a felsorolt nyolc embernek, mindenki másnak idegesítő, megjegyezhetetlen és nulla információtartalommal bír. Bill Clinton is felsorolja élete több száz résztvevőjét, a boltost, a szomszédot, az aktivistákat, a segítőit, csak ő mindenkit hosszabban, legalább egy bekezdésen keresztül méltat, amitől a könyv még sokkal nehezebben olvasható lesz. Ennek ellenére egy idő után bele lehet rázódni a ritmusába, az első kötet vége felé már rutinból siklottam át a neveken, meg sem próbálva megjegyezni őket, ha pedig valaki többedszer bukkan fel, arra úgyis külön utal.
A könyv a PR-szempontok messzemenő figyelembe vételével lett megírva. Például a Clinton életének egyes szakaszaiban szóba került politikai kérdésekben elfoglalt álláspontja még véletlenül sem különbözik a 2004-es, vagyis az utolsó ismert álláspontjától, mintha Clinton politikai nézeteinek fejlődése egész életében mentes lett volna a kacskaringóktól. Nyilván hasonló okokból mentes a könyv a magánéletét érintő részletektől, az összes felvillantott kép szerényen udvarló, randizgató fiatalembert mutat, majd később családi idillt, miközben valószínűleg a legyet is, röptében, de erről a könyvben nincs szó. Hogy a házasságában mivel „okozott fájdalmat” Hillarynek, nem derül ki. Ezzel együtt a könyv nem hiteltelen, csak Clinton személyét illetően egyoldalú, kellene mellé valami lábjegyzet vagy kommentár, ami segítene teljesebb képet alkotni.
Amitől mégis nagyon élvezetes a könyv, hogy az amerikai politikát ilyen közelről, ilyen jól még sohasem láttam bemutatva. Clinton kamaszkorától kezdve politizált, így végig követhetjük, hogyan lesz a sokadik aktivistából az ország elnöke. Még izgalmas is a választási kampányokról olvasni, feltéve, hogy az olvasó nem tudja az eredményt, a pontos adatoknak én is úgy néztem utána a Wikipediában. Sajnos azt viszont nem lehetett igazán jól érzékelni, mikor vált Clinton fajsúlyos politikussá, gondolom valamikor a kormányzóvá választása előtt, de a könyvből ez nem nagyon derült ki.
Én még csak az első kötetet olvastam el, ami az elnökké választásáig tart, sajnos a könyvtárban az újdonságok polcán nem tették mellé a második részt is, én meg csak otthon vettem észre a sarokba biggyesztett egyest.
Érdemes elolvasni még Hahner Péternek az Élet és Irodalomban megjelent kritikáját is, illetve a leírt eseményeket a youtube-on kikeresni. Itt van például a 92-es elnökválasztási vitából az a rész, amikor az idősebb Bush azt magyarázza, hogy nem kell személyesen megélni a problémákat ahhoz, hogy megérthesse, Clinton viszont elmondja, hogy Arkansasban kormányzóként hogyan dolgozott az emberek problémáinak a megoldásán.