Akadt végre egy szabadnapunk, gondoltuk, megnézzük, mi maradt mára az úttörővasútból. Már nem úttörő-, hanem gyermekvasútnak hívják, de megvan, kellemes meglepetés, hogy a honlapjuk kellően informatív az aktuális jegyárakat és a menetrendet is beleértve. A nap végül az átszállások napja lett, HÉV, 12-es busz, 61-es villamos, 22-es busz, fogaskerekű, így értünk a vasút Széchenyi-hegyi végállomásáig.
A végállomáson bementem vécére, és ott olyasmit láttam, amit eddig még csak filmekben, személyesen soha: szopólyukat fúrtak a WC falába. Eddig azt gondoltam, az ilyesminek, ha egyáltalán, a férfi és női vécék közötti falban van több értelme, de itt két férfivécé között volt. A másik, amit nem hittem volna, hogy a Gyermekvasút mellékhelyiségében látok majd ilyet először. Mit tanítanak itt a gyerekeknek? Engem a vécé hagyományos célú használatában is zavart egy ilyen lyuk a falon.
De lépjünk tovább, a vonat menetrend szerint, pontosan érkezik és indul, a gyerekek 10-12 évesek, aranyosak, csókolommal köszönnek és a kalauz minden megálló előtt kétszer bekiabálja a fülkébe a megállók nevét (aztán durr, becsapja az ajtót). Bónusz, hogy a kisvonatról jó átszállási lehetőség van a libegőre, de a nagy szél miatt ezt most kihagytuk.