Igencsak kemény dió (Cukorfalat)

Ellen PageJeff, a pedofil fotós rosszul,nagyon rosszul választ, amikor a tizennégy éves Hayley-vel randizik. A kislány ugyanis mindent tud, ami a csúnya bácsikkal való elbánáshoz kell… és bosszút akar állni.

A film majdnem úgy kezdődik, mint egy népmese: a farkas pár hét chatelés után simán becsalogatja Piroskát az oroszlán barlangjába. Hayley azonban gyorsan átveszi a kezdeményezést, a saját házában foglyul ejti a fotóst, és sem érvekkel, sem könyörgéssel nem lehet hatni rá – Jeff egy őrült karmai közé kerül.

A film első blikkre nem is a pedofíliáról szól, hanem annak ürügyén a kiszolgáltatottságról, a megalázottságról, a kínzásról, a szexuális élet és a vonatkozó képességek örökre szóló tönkretételéről. Második ránézésre viszont éppen, hogy a pedofília a téma, csak a felállás fordított, és éppen ez teszi átélhetővé a történetet. A film mondanivalója számomra, hogy ezt élik át az áldozattá vált gyerekek – de ezt egy gyerek nem tudná eljátszani hitelesen, és a moziba is kevesen ülnének be rá…

A harminchárom éves Patrick Wilsonnak viszont nem okoz gondot, így pontosan átélhetjük vele a fenti kiszolgáltatottságot és szenvedést. Ellen Page is hitelesen hozza egy elszánt tizennégy éves lány viselkedését (a valóságban tizenkilenc), és a rendezés, a ritmus, a képi világ is a helyén van: akit a téma nem riaszt el, arra mindez komoly hatást tehet.

Szatmári Péter
Tétékás Nyúz, 2006. október 4.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük