Nappalok és éjszakák

Mivel a medence és a tengerpart közötti füves részen a napernyők száma korlátozott, a strandolást minden reggel komoly területfoglalási harc előzi meg. Már első reggel láttam, amint a rutinos német nyugdíjasok reggel hétkor rástartolnak a helyekre, de mivel én is koránkelő és élelmes vagyok, nekünk is lett napernyőnk és nyugágyunk tegnap is, ma is.

Délig maradtunk kint strandolni, ilyenkor a könyveim egy-egy fejezete között úsztam egyet a tengerben, zuhanyoztam, majd csobbantam egyet a medencében is (mint a gályarabok, tényleg). A medence igazán klassz, nagy, tiszta és relatíve kevesen vannak benne. A napi mozgásigényemet simán letudom az úszás által, ma kb. húsz hosszt nyomtam le négy alkalomra elosztva. Voltunk még ping-pongozni és minigolfozni, előbbin 3:1-re vertem Norbit, újdonsült magyar ismerősünket, minigolfban viszont két pályán is kikaptam Noémitől.

A szálloda strandja

A tenger gyönyörű, tiszta és meleg. A hangulatosság netovábbja, amint a kellemesen meleg, puha homokon át a tengerhez lejt az ember. A víz csak fokozatosan mélyül, és a szolíd hullámzással együtt is jól lehet benne úszni. A hullámok inkább azért zavaróak egyébként, mert a víz – meglepő – kurva sós, és ha véletlenül a számba csap, percekig köpködhettem. Szóval a tengerben megmártózni szép, hangulatos és teljesen rendben van, de úszni és lubickolni mégis a medence az alkalmasabb.

Az este diszkóban voltunk itt a szálloda végében. A műsor gyerekdizsivel indult, nagyon aranyos volt, majd nyugdíjasoknak volt társastánc. Az animátor srácok a Tengerre, tata! című filmben látott módon szórakoztatták a facér öregasszonyokat, azaz felkérték őket táncolni. Kb. tíz órától három pár versenyzett táncban és szexuális utalásokkal teli ügyességi játékokban – hülyére röhögtük magunkat.

A játék alatt végig szuper zenék mentek aláfestésként, a tényleges diszkó pedig Dr. Alban: One love című dalával kezdődött. Afrikában Dr. Albanra táncolni – ez cool volt, ezután viszont csupa tuc-tuc dal ment, a DJ barátunk nem igazán érezte meg ezt a dolgot.

Tánc a Cezar diszkóban

Viszont amilyen kellemesek a nappalok, olyan gázosak egyelőre az éjszakák (legalábbis nekem, mert Noémi szerencsére végig jól aludt). Két szúnyogunk is volt, az egyiket éjfél felé sikerült leütni, a másik többször is megcsípett már mindkettőnket. Egy másik ébresztőt idióta német turisták tartottak, amikor hajnalban úszni mentek, és egy nő csak hangos nyögések és sikoltások közepette tudott beereszkedni a vízbe. Valaki aztán ki is ment volna hozzájuk, gondolom balhézni, de rossz, zárt ajtón próbálkozott. Dühében rázogatta kicsit – azt hittem, a fejünkre dől a ház.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük