Janics és Ljubek, kajakos alakok

Naményi József: Kajakos alakok című könyvéből egy részlet arról, amikor Jugoszlávia kajak-kenu VB-t rendezett:

“Az első rendezésük alkalmával örültek a hazaiak, ha egyáltalán döntőbe jutottak. A második alkalommal Ljubek már nyert egy bronzot, a harmadik alkalommal Ljubek is, Janics is világbajnok lett. Nem kell sok logika annak belátásához, hogy a rendezés költségei sokszorosan megtérülnek, ha anyagiakban nem is, erkölcsiekben mindenképp. Vajha nekünk magyaroknak is lenne egy versenypályánk, ha nem is négy, de legalább egy világbajnokságot rendezhetnénk! Nálunk vajon hány “Ljubek”, hány “Janics” bukkanna fel?”

Ez a könyv 1983-ban jelent meg. Azóta lett nemzetközi verseny rendezésére alkalmas kajak-kenu pályánk Szegeden, ahol 1998-ban világbajnokságot rendeztünk. Idővel felbukkant egy Janics is, szerencsére valóban nálunk, az idézetben említett, jugoszláv kajakos világbajnok, Milan Janics lánya, Natasa. És hogy kerek legyen a történet, félig-meddig Ljubekünk is lett, amikor az említett Matija Ljubek fia pár évvel ezelőtt nálunk, velünk edzőtáborozott. Nikola Ljubek azóta VB-ezüstérmes, olimpián döntős volt.

Az apját viszont pár hónapja lelőtték egy kocsmai verekedés során. Nagyon sajnálom, mert kedveltem az öreget, akit akkor ismertünk meg, amikor ezdőtáborban voltunk Horvátországban. Az étkezéseknél a Wichmann Tamás révén magyarul egész jól beszélő, amúgy olimpiai bajnok öreg Ljubek fordította nekünk az ételek nevét, amire azért volt szükség, mert az étlap horvát nyelvű volt, mi viszont utáltuk a halakat és a tengeri herkentyűket. Mindig csak azt kérdeztük, melyik kaja nem hal, és ott szültem azt a nyelvi leleményt is, hogy a halevést hallásnak mondjuk. Például: szerinted ez milyen étel, nem akarok megint hallani!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük