Arató diszkó, ismerkedési stratégiák

Este az Arató diszkóban voltunk Noémivel és a szobatársával, Anitával. Az Aratóba, bár klasszikus diszkó, pont az olyan, E-Klubból kiöregedett fazonok járnak, mint én vagyok, és a hölgyek többsége is közelebb áll már a harminchoz, mint a húszhoz. További piros pont az ingyenes ruhatárért, és amiért a táncparkettről kiküldik, aki dohányzik. A diszkósok viszont nem érzik a hangulat-csinálás folyamatát, inkább csak nyúlkálnak egyszer ilyen, egyszer olyan számokhoz.

Egyebek között azzal szórakoztattam magam, hogy mások ismerkedési módszereit figyeltem. Ha valaki még soha életében nem járt diszkóban, annak elmondom, hogy a kiszemelt lánnyal valamiképpen el kell kezdeni közösen táncolni, aztán a lehetőségek függvényében tovább közeledni hozzá. A szituáció humora abból következett, hogy alapesetben senki nem tudta, a társaságomban levő két lány közül melyik az én csajom. Így aztán, ha egy versenyző nem volt szimpatikus Anitának, akkor helyet cseréltek Noémivel, mindkét lánnyal egymás után viszont már kevesen mertek kikezdeni…

Aztán volt egy srác, aki a mosdóból kifelé jövet kifizette nekem a használat ötven forintos díját, mert a ruhatárral szemben az nincs ingyen, és szokásomhoz híven fennakadtam azon, hogy pénzt akarnak kérni tőlem. Sajnos a gondolataimat abban a percben éppen nem sikerült szavakba önteni, szóval ott álltam és hülyén néztem, mire a srác adott a néninek egy százast és közölte, hogy a vendége voltam. Na, ez a srác később Noémivel próbálkozott együtt táncolni. A projekt csak a kezdeti szakaszában járt, és ezt természetesen nem lehet zokon venni, hiszen nincs ráírva, hogy a barátnőm. Viszont amikor szolídan közbeléptem, megemlítette, hogy miért szúrom el neki, hiszen ő fizetett be a vécére. Bocs, mondom, ennyire mégsem vagyok hálás érte…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük