Úgy tűnik, most már tényleg megúszom a katonaságot. Még a gimnázium és az egyetem között soroztak be, alkalmasnak bizonyultam, de aztán az egyetem segítségével jópár évre elköszöntem tőlük. Sok év telt el, amíg tavaly júliusban megjött a behívóm, felszólítottak, hogy júl. 15-én jelenjek meg a szombathelyi laktanyában. Barna gatyával értem haza a postáról – naná, hogy az ajánlott levélért akkor is külön be kellett mennem -, de az Alba Kör áldott honlapján elolvastam, hogy a polgári szolgálatra beadott kérvény érvényteleníti a behívót (a lehetőséget Márk is sikerrel használta ki). Ilyenkor a kérvény beadásáról szóló igazolást beadom a hadkiegnek, akik értesítik a laktanyát, hogy ne várjanak, továbbá rohadjanak meg, végül a Főv.Közig.Hiv. illetékesei eldöntötték, hogy lehessek polgári szolgálatos.
Máig sem tiszta, hogy ezután kinek kell keresni a másikat, nekem vagy a Munkaügyi Hivatalnak. Én nem zaklattam őket, idén nyáron hívtak ők engem, hogy menjek polgárisnak. Beadtam egy kérvényt, mondván, hogy nekem, a családomnak és a Szövinek is szüksége van a munkámra. A kérvényhez a főtitkár asszony levelét is mellékeltem, ez már a Nyúznál is bejött, a kérvényt el is fogadták: a maximális két évre, 2006-ig kaptam halasztást.
A kérvény beadását nem meséltem még el, a Munkaügyi Hivatalban a megbeszélthez képest tíz perces késéssel jelentem meg, és az elővett tisztelettudó modorom erősen próbára lett téve, amikor két tizenéves kölyök fogadott. Valószínűleg maguk is polgárisok voltak, az egyik nagy erőkkel borítékolt, a másik volt az ügyintéző. Utóbbi nagyon komolyan vette magát, amit általában is rosszul tűrök, pláne egy kamasztól, de a téma súlya miatt udvarias maradtam, még akkor is, amikor a kérvényt újra kellett írnom, lévén a polgári alól felmentést nem, csak halasztást lehet kérni. Számítógépen gyorsan kijavítottam volna a kritikus mondatot, így viszont kiültem a folyosóra és tollal újraírtam a kérvényt – ezek szerint érdemes volt.