Még a nyaralás előtt vettem egy IPM-et, hogy majd a vonaton kiolvasom. Az az újság alcíme, hogy A gondolkodó ember lapja, a főszerkesztő pedig azzal büszkélkedik a bevezetőben, hogy a bulvármagazinokkal szemben nagyon sok benne a betű, illetve az alcímhez hűen a jó gondolatok közlésére lyukad ki. Tényleg sok benne a betű, akár egy lexikonban, de a lexikonokhoz hasonló az újszerű gondolatok száma is. Az alapvető probléma, hogy a tények felsorolásából, ami önmagában persze lehet igényes és érdekes, nem következik, hogy a cikkekben bármiféle új gondolat vagy vélemény is felbukkanjon.
Nem is bukkan fel. A hálószüzekről és internetmacsókról szóló címlapsztori témája például az, hogy akik hozzászoknak az internetes szexuális lehetőségekhez, a személyes párkapcsolatban problémáik lehetnek, mert egy valódi partner egészen más igényeket támaszt, illetve eleve, igényeket támaszt, nem kiszolgál. Ezt rendesen kifejti a szerző, azonban csak felhívja a problémára a figyelmet, a konklúzió annyi, hogy ismerjük fel a függőséget és kérjünk segítséget – köszi. Hiányolom egyrészt a megoldási lehetőségek felvillantását, ha már a szerző szexuálpszichológus, másrészt egy alapvető párhuzam is kimaradt, mely szerint a szexuális igények kiszolgálása nem az internettel jött létre, és ez a tény a téma további árnyalását tette volna szükségessé.
Egy másik cikk az amerikai háborúkról szól, száraz történeti összefoglaló, marha unalmas, egy harmadik a Hortobágyról, az is unalmas. Persze nem gondolom, hogy könnyű lenne ennyi témában kitűnő, újszerű gondolatokkal teli, zseniális cikkeket íratni. A merítés is túl nagy: őssejtek, design, idegrendszer, irodalmi melléklet, sportágak bemutatása, motorsport, interjú zongoraművészekkel és egy biológussal, utazás Angliában… Rögzítsük tehát: az újságnak a gondolkodáshoz semmi köze nincs, az IPM a száraz lexikális adatokat kedvelő ember lapja.