A programok közül mára csak Nóra bérmálkozása és a hazaút maradt. A bérmálkozás a szomszéd falu templomában zajlott és a debreceni püspök celebrálta. Próbáltam belekötni a ceremóniába, de nem nagyon sikerült, gyors volt, áhítatos és cseppet sem unalmas. Egyedül a püspök beszédének volt egy-két gyenge pontja, például nevetséges, hogy az aktív keresztények száma növekszik, illetve hogy három és fél milliárdnyian vannak… Előre elhatároztam, hogy ha politizálni kezd, kijövök a tempomból, de csak az EU alkotmányról mondta, hogy bele kellene venni a katolicizmust, ez pedig egy püspöktől belefér, úgyhogy maradtam. Nagyon jó beszéd volt különben is, összeszedett, értelmes, követhető, Jézusnak a keresztre feszítéstől a Pünkösdig tartó időszakát ismertette, majd felszólította a jelenlevőket, hogy az evangéliumokban ismertetett utat kövessék. A ceremóniát követően fotózgattunk kicsit és irány az ebéd, ahonnan némi pihenő után hazafelé vettem az irányt.
Mondtam már, hogy a Cívis Intercity-t kerüljétek, mint a pestist? Sajnos a Noémiéktől jövő buszhoz csak ez passzol, ez is szűkösen, magyarul a buszon végig azon paráztam, hogy elérem-e a vonatot. Gondolatban már kiátkoztam, leugattam és panaszt tettem a tetű sofőr ellen, aki gyorsításnál kb. 1500-as fordulatnál már kapcsolt is mindig magasabb sebességfokozatba, de aztán percre pontosan begördültünk a busz- és vasúti pályaudvarra.
A kedvenc Cívisemen ezúttal ideális volt a közönség, most a kalauzt és a légkondit utáltam meg. Ugyanis szóltam annak a baromnak, hogy csináljon hidegebbet, erre közölte, hogy ez a maximum, illetve esetünkben a minimum, holott volt vagy harminc fok a vagonban. Azóta rájöttem, hogy nem a befújt levegő hőmérsékletével volt a gond – az ablakoknál fújdogált valami hideg -, hanem a befújás intenzitását kellett volna erősebbre kapcsolni. De hát a jelek szerint a Cívisre mindig kell egy hülye, mármint rajtam kívül, amiért ezzel utazok, ezúttal a kalauz volt az, remélem, a következő nem a mozdonyvezető lesz.