Bálint Györgytől olvasom A toronyőr visszapillant című dupla kötetet, ami tulajdonképpen Bálint György újságcikkeinek gyűjteménye. Elég lassan haladok, részben mert nehéz sok hasonló műfajú újságcikket egymás után elolvasni, részben pedig a hetven évvel ezelőtti újságírói nyelv más ritmusú, lassabban dolgozható fel, mint a mai. Mégis nagy élmény, két okból is.
Az első, hogy nagyon furcsa és nagyon érdekes az azóta is értékálló művek, irányzatok és alkotók aktuális kritikája. Bálint György például Babitsot, Karinthyt, Krúdyt vagy Móricz Zsigmondot kritizálja, az egyik legjobb cikk például Ady Endre halálának tizedik évfordulója alkalmából íródott. Az az alapgondolata, hogy egy költő műveinek megítélése és fennmaradása szempontjából a halála utáni tíz év a döntő. Bálint György szerint Ady versei jól szerepelnek, még csak most (értesd: 1930-ban) kezdenek élni, amikor még élnek olyanok, akik Ady személyes ismerősei voltak, de már élnek olyanok is, akik érettségizni fognak belőle.
A cikkeket nagyszerű gondolatgazdagság jellemzi. Kérdés, hogy mi hasznom származhat a hetven éves, mégoly zseniális újságcikkek megállapításaiból, ha a témájuk közvetlenül nem igazán érdekel. Hát semmi, csak öröm látni, hogy így is lehet újságot írni. (Tulajdonképpen pont ezért ajánlotta a kötetet Bernáth László a Bevezető az újságírásba című könyvében, szerinte mindenkinek kötelező, aki újságíró akar lenni.)