A könyv arról szól, hogy Bryson, mielőtt visszaköltözik a családjával Angliából az USA-ba, még utoljára végigutazza Angliát vasúton, busszal és gyalogosan. A könyv teljesen blogszerű, mert sorrendben elmeséli, hogy mi történt vele az utazás során. De egyrészt csak azt meséli el, ami valóban érdekes a vele történtek közül, másrészt színvonalas, érdekes és humoros történetekkel tarkítja a mesélést az utazásról, a városokról, nevezetességekről, a hotelekről és az angol emberekről. (Mi a különbség a „village” és a „hamlet” között? Meglepően kevesen tudják a választ: az egyikben emberek laknak, a másik egy Shakespeare-dráma.)
Kétféle unalmas rész van, az első, amikor a vicces angol helységneveket sorolja. Ezeknek van némi dokumentum-értéke, ezer év múlva biztosan érdekes lesz, milyen hülye neveket adtak az angolok a városaiknak, de könyvolvasás közben, ha egy egész bekezdés csak ezek felsorolásából áll, elég nehézkes átküzdeni rajta magunkat (nem is fáradtam vele, ugrottam). A másik, amikor a tájat írja le – nyilván nagyon szép tájak vannak Angliában, de a hegyeket, folyókat, tengert és bokrokat túl sok féleképpen lehet kombinálni ahhoz, hogy érdemben követni lehessen a változatokat.