Egy fiúról (Tétékás Nyúz)

Nick Hornby regényéből készült ez az angol film – a mondat mindkét részének jelentősége van. Az elsőnek azért, mert a film nehezebben érthető a regény ismerete nélkül, legalábbis az alaphelyzet (Will Freeman egy semmittevő) elég nehezen bontakozik ki. A film készítői valószínűleg arra számítottak, hogy a világhírű regényt a nézők többsége olvasta, vagy legalábbis ismeri a sztorit, mire beül a moziba, ha máshonnan nem, az ilyen ismertetőkből. Hogy a Nyúz olvasói se maradjanak tudatlanok, Will Freeman (Hugh Grant) semmittevéssel tölti napjait. Anyagi biztonságát egy édesapja által írt karácsonyi dal jogdíjai biztosítják. Legfontosabb tevékenysége a csajozás, és a legújabb ötlete, hogy gyereket nevelő, de egyedül élő anyákkal fog ismerkedni. Egyik randira a hölgy a saját csecsemőjén kívül magával hoz egy idegen gyereket is, Marcust. A jól sikerült vasárnapi piknik után hazaviszik Marcust az anyjához, aki közben öngyilkosságot kísérelt meg. Marcus édesanyja felépül, de Marcus ezután minden nap fél hazamenni, így más lehetőség híján Willhez fordul segítségért, aki nem örül neki, hogy felforgatják a kellemesen üres életét…

Hugh Grant és színésztársai a filmbőlAngol filmről van szó, Hugh Grant Audiján kívül nincsenek látványos dolgok a filmben, nincs se vér, se robbanások, még a poénok sem primitívek. A kritikusokból álló közönség végigröhögte a filmet (Réz András nyilatkozta, hogy nem szereti a sajtóvetítéseket, mert senki nem nevet, csak fanyalog, de ez most nem így volt). Szóval, jók a poénok, és van némi gondolat is a filmben. Bár a legérdekesebb szerintem nem az, hogy lehet-e magányosan élni, hanem az, hogy milyen anyagi biztonságban élni. Milyen az, amikor nem kell naponta megküzdeni a létért, a pénzért. Az állatkerti állatokról mondják, hogy fogságban vannak, de arra senki nem gondol, hogy fogságban – de biztonságban. A filmbeli Will pedig nem csak biztonságban van, hanem még szabad is (más kérdés, hogy ezt nem ő érte el).

Nagyon tetszett, hogy nem tinivígjátékot láttam, a nők és a férfiak olyan idősnek látszanak, amennyi idősek valójában. Hugh Grant szeme körül is sorakoznak a ráncok, viszont fogyott vagy tíz kilót, először alig ismertem meg. Érdekesség, hogy Marcus és a barátnője a regénnyel ellentétben nem Nirvana-, hanem rap-rajongók, és a film más dolgokban is elszakad a könyvtől, de ez egyáltalán nem baj. Másfél órás kitűnő szórakozás, viszont ha valaki szeret olvasni, a regényt érdemes előre venni, és csak utána beülni a moziba.

Szatmári Péter
Nyúz, 2002. október 2.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük