Jan Smíd: Életem ártatlan örömei

A harmincas éveiben járó főhős Nat Jessel utazó kereskedő, aki minden igényt kielégítő alsóneművel házal. Lényegében gatyaügynök, bár ezen kívül női kombinét, blúzt és sapkát is árul. Életének két biztos pontja van, az egyik a saját háza, a másik pedig Sidney Hasketté és családjáé. A saját háza egy gerendaház egy erdő közepén egy domb tetején. A semmi közepén lakva érzi jól magát, reggelente megfürdik a közeli tóban, nappal a házát javítgatja, esténként pedig a tájat nézi a háza elé kiülve (élete ártatlan örömei…). Magányos, egyszerű életet él, de semmiben sem szenved hiányt, egyvalamit kivéve…

Sidney Haskett a közeli városban él a családjával, ő az a kereskedő, akitől Nat az árut beszerzi. Nat félig az apjának érzi őt, félig az anyjának a feleségét, és félig a saját lányának a lányukat. Legalábbis eleinte…

Nat élete legnagyobb részét utazással tölti, bejárja az állam rá eső részét, és minden igényt kielégítő alsóneművel látja el a helyi kereskedőket. Délelőttönként üzletel, délután utazik tovább, és minden este letáborozik ott, ahol éppen megfelelő táborhelyet talál. Több hónapos körútja végén visszatér Haskettékhez, ahol elszámolnak, majd szívélyesen megvendégelik őt.

Egyik útja során rőzsegyűjtés közben – némi balhé után – csatlazik hozzá egy nőstény oroszlán. Egy ilyen állat, ha kezelhető, roppant előnyös lehet az üzletelés során: látványosságként és elrettentő erőként is segítheti gazdáját. A valóban szelíd oroszlán gazdájává fogadja Natet, együtt utazik vele az öreg Fordban, és együtt táboroznak le esténként az aktuális erdő szélén. Útjuk során megismerhetjük a vidéki Amerika szépségét. Izgalmas kalandokban lehet részünk, és érdekes embereket ismerhetünk meg, a vidéki Amerika lakóit.

A regény cselekményében a harmadik szál a szerelmi. Nat alapvetően elég magányos, az útjai során szerzett ismerőseitől és Haskettéktől eltekintve. Ezzel ki is tudna békülni, de a nőket azért szereti! Három hölgy jöhet szóba. Az első egy huszonéves fruska a városból, aki szeret moziba járni és étteremben vacsorázni, vagyis nem különösebben vágyik arra, hogy egy elhagyatott faházban éljen a semmi közepén.

A második jelölt egy üzletfél: Sally ruházati boltot vezet valahol Arizonában, és Nat minden igényt kielégítő alsóneműt szeretne eladni neki. Sally az olvasó számára rejtve maradó okból meglátja Natben azt a férfit, akivel megosztaná az üzletét és az életét. Ebben ő is benne lenne, csakhogy Sally nem hajlandó befogadni az oroszlánt is…

Végül, de nem utolsósorban a harmadik jelölt Virginia Haskett, Nat főnökének a lánya. Vele évente kétszer-háromszor fut össze, miután az apjával üzleteltek, rendszerint náluk vacsorázik. Náluk tölti a karácsonyt is, tehát lényegében befogadták őt, Nat régebben kirándulni is elvihette egy napra az akkor még szinte kislány Virginiát.

A regény hibája, hogy az író naívnak és esetlennek tünteti fel Natet a nőkkel kapcsolatban. Szerintem egy utazó ügynök, aki egyedül autózza be Arizonát, Utahot és Nevadát, és meg tud élni abból, hogy gatyákat ad el, nem lehet ilyen szerencsétlen a nőkkel sem. Bátornak, rámenősnek, talán agresszívnek kellene lennie – és az üzlet során ilyen is, de amikor a 22 éves, nővé cseperedett Virginiát a karjaiban tartja, egy tanácstalan nyuszivá változik vissza… A történet végére persze ez is megoldódik. Hogy végül kivel jön össze, a városi lánnyal, az üzlettulajdonossal vagy a “kislánnyal”? Ez maradjon a regény titka…

Szatmári Péter
Nyúz, 2002. szeptember 25.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.