Észak- Amerika 2. rész

Csónakkal egy folyón a Grand Canyonban

Felfedezők, kalandorok

Negyvenezer évvel ezelőtt, a jégkorszak vége felé földhíd kötötte össze az ázsiai Csukcs-félszigetet és Alaszkát. Az ázsiai vadászó népek embercsoportjai a Bering-szoroson át követték a vadakat Alaszka irányába. Fokozatosan terjeszkedtek dél felé, s húszezer év elteltével már a dél-amerikai Andok völgyeit is elérték.A főleg mongoloid eredetű törzsek tagjai Észak-Amerika sziklás hegyei között a prérik felé nyomultak előre. Lovaik még nem voltak, ezért gyalogosan vadásztak, kezdetben mamutot, később bölényeket. Kr. e. kétezer évvel cserélték fel nomád sátraikat fából épített, barakkszerű házakra. Földből épített, kultikus piramisaik romjai máig fennmaradtak.

A földrészt ekkoriban még rendkívül ritkán lakták. A mai Kanada és az Amerikai Egyesült Államok egész területén legfeljebb egymillió őslakos élhetett. Az utánpótlás is megszűnt, amikor az elolvadó jégtakaróból származó víz miatt a Bering-szoroson száraz lábbal ismét nem lehetett átkelni. A későn érkezett, kőkorszakbeli vándorok, ismert összefoglaló nevükön az eszkimók, ott ragadtak Alaszkában, Észak-Kanadában és Grönlandon.

A kontinens állatvilága

FeketemedveA nagy testű medvék különböző változatai élnek a tajgában, de elterjedésük déli határa Mexikóban van. A szürkés színű grizli, bár nem egy Micimackó, de közel sem annyira veszélyes, mint ahogy tartják róla. Hajdan az indiánok az elejtését valóságos hőstettnek tekintették, a medvekarmot és -fogat amulettként használták. A grizlikhez hasonló élettere van a baribálnak, a feketemedvének, mely az amerikai nemzeti parkok medvekalandjainak állandó szereplője. A medvék általában mindenevők, bogyókat, gyümölcsöket, rovarokat és kisemlősöket egyaránt fogyasztanak (mézről a CD-n nem volt szó).

A legnagyobb testű amerikai szarvasok, a jávorszarvasok szinte mindenütt megtalálhatók, például Télapó szánja előtt is, illetve gyakran jönnek ki az erdőkön át vezető utakra, akadályozva a forgalmat. Néha szinte teljesen lehántják a fák kérgeit, ezzel súlyos károkat okozhatnak az erdőben.

Az amerikai préri beláthatatlan fűrengetegében egykor milliószámra legeltek az amerikai bölények. Tömeges vadászatuk miatt számuk annyira lecsökkent, hogy mára a nemzeti parkokba, rezervátumokba szorultak vissza. Egykor a bölények jelentették az indián őslakosság legfontosabb táplálékát, de a bölénycsordák számára a végveszélyt a fehér ember megjelenése okozta.

A vadnyugati regényekben szereplő prérifarkas Észak-Mexikóban is megtalálható. Kipusztíthatatlan ragadozónak tartják, mindent megeszik, a dögöket is beleértve. Párzáskor messzire elhallatszik a szörnyű vonításuk (ezt a CD-n meg is lehet hallgatni, átjött a szomszéd, hogy kit nyúznak). Az aktus után két hónap múlva 6-10 kölyök születik, akik újabb két hónap múlva már elkísérik vadászni a szüleiket.

Nagy tájak: Kordillerák

Az amerikai kontinens nyugati oldalán széles sávban végighúzódó Kordillerák hegységrendszer Alaszkától Mexikó déli részéig terjed. Folytatása is megtalálható Közép-Amerikában, illetve a dél-amerikai Andokban. Bonyolult lemeztektonikai folyamatok alakították ki a középidő végétől napjainkig ezt a hatalmas hegységrendszert.

A Közép-Alaszkai Medence köztes helyet foglal el Alaszka legnagyobb folyója, a Yukon mentén a Kordillerák két fő vonulata között. A Yukon széles deltatorkolattal ömlik az év jelentős részében befagyott Bering-tengerbe (gondolom, ha be van fagyva, akkor nem ömlik, akkor a folyó is befagy). Ettől a deltavidéktől északra az 1000 méter fölé emelkedő Seward-félsziget szinte farkasszemet néz a tőle alig 80 km-re levő, már Ázsiához tartozó Csukcs-félszigettel. Erre jöttek át Ázsiából az indiánok ősei a pleisztocén kor végén a mai Bering-szoros helyén levő földhídon.

Ugorjunk délebbre: az Egyesült Államok és Mexikó közötti politikai határ nem jelent egyúttal természetföldrajzi választóvonalat is, az egyes természeti tájak folytatódnak a szomszédos ország területén. Észak-Amerika természeti határa a Tehuantepec-földszorosnál van, ahol a szárazföldi híd elkeskenyedik Közép-Amerika felé, s megváltozik a Csendes-óceán partjával párhuzamosan futó Kordillerák csapása is. Ily módon Mexikó legdélibb része már Közép-Amerikában fekszik.

Nemzeti parkok: El Chichon (Mexikó)

Mexikónak, bár természeti adottságai fantasztikusak, nincs annyi nemzeti parkja, mint északi szomszédjának. A magashegyi régiók, óriásvulkánok és sivatagok egy része ma még szinte érintetlen állapotban van. Valamikor a hatalmas ország kétharmadát borította fás vegetáció, az évszázados irtás azonban ötödére csökkentette az erdők arányát.

A tűzhányók közül az El Chichon nem nemzeti park része, mégis Mexikó legismertebb vulkánjai közé került, ugyanis 1982-ben itt következett be napjaink egyik legnagyobb erejű kitörése. Számítások szerint ötszázmillió tonna por került a Földet körülvevő alsó légkör felső részébe, a sztatoszférába, és óriási felhőt alkotva járta körül bolygónkat a 18-42 kilométeres magasságban uralkodó nagy sebességű légáramlatok szárnyán. A portömeg szabad szemmel is jól látható volt, s az áprilisi kitörés után több hónappal is vigasztalanul szürke maradt a látóhatár Észak-Amerika nyugati részén, Nyugat-Európában pedig bíborvörössé váltak az őszi naplementék.

Az El Chichon első kitörése március 28-án következett be. A kitörés során kétmillió tonna kén szóródott szét a vulkán közvetlen közelében, és tizenhét tonna jutott a sztatoszférába. A kén és a kén-dioxid a magasban a fény és más katalizátorok hatására kénsavvá alakult. A kénsavcseppek, a por és sókristályok (a láva sórétegeket tört át) visszaverték a napsugarakat, és egyes éghajlatkutatók szerint az El Chichon kitörése következtében az északi félgömbön (az egész Földön, nem csak Amerikában!) az átlaghőmérséklet negyed fokkal csökkent a kitörést követő esztendőkben.

A kitörés után ugyanis a hamutömeg egy része a troposzféra felső övezetében (17 km magasan) kelet felé indult, míg a troposzféra középső övezetében (6-7 km magasan) tartózkodó része éppen az ellenkező irányba tartott. Április 4-én következett be a második, az előzőhöz hasonló nagyságú robbanás, a Puccucalco nevű közeli települést éjszakai felhőbe burkolva. A kitörésekkor keletkező porfelhők legsűrűbb zónája 25 km magasságban naponta 4-600 km távolságot tett meg, és április 28-án érte el Japán légterét. Április 21-én a Vörös-tenger felett észlelték, majd április 26-án érkezett vissza Amerika keleti partjaihoz.

A robbanás méreteihez képest az El Chichon viszonylag kevés kárt okozott a közvetlen környezetében: tíz ember halt meg, kilencvenhárman sebesültek még, és kétszáz ember tűnt el. A mezőgazdasági területek tönkretétele miatt azonban százötvenezren lettek földönfutóvá. Hasonló légköri és meteorológiai elváltozásokat okozott a Jáva-sziget közelében levő Krakatau felrobbanása 1883-ban. A 80 kilométer magasra felrepülő finom por miatt a környéken 20%-kal csökkent a légkör átlátszósága.

Összefoglalás a CD-ről

Észak-Amerika CD, főmenüA CD a Kontinensről kontinensre című sorozat Észak-Amerikáról szóló része. A CD-ROM kezelésén nagyon könnyű kiigazodni, internetes szemmel nézve azonban feltűnik az internetes honlapok jelentős részén is elkövetett hiba: a szépségért itt-ott feláldozták a kényelmes olvasás lehetőségét. Arról van szó, hogy a szövegeket a kezelőgombok és a képek közé szorították be, ráadásul a gördítősáv is rosszul használható. Ezzel a CD képe szebb lett, csak a szövegeknek kevés hely maradt, és állandóan gördíteni kell őket, ami kész szenvedés. Az egész a HTML-es megvalósításhoz hasonlít távolról: nagyon kár volt beprogramozni egy olyan rendszert rosszul, amit egyszer már kitaláltak jól…

Maguk a szövegek egyébként érdekesek és tudományosan megalapozottak (amennyire meg tudom ítélni). A CD nagy részét fizikailag a képek foglalják el, az “image” könyvtárban 523 MB-on 673 darab nagyméretű, jó minőségű kép található (bmp-ben, ráadásul ömlesztve, brrrr), szóval az egész úgy, ahogy van, internet után kiált.

Szatmári Péter
Nyúz, 2001. december 5.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.