Vavyan Fable: Tündértánc, 1. kötet

Vavyan Fable: Tündértánc, 1. kötet

Vavyan Fable rendkívül egyedi stílust képviselő írónő. Regényei hősnői nagyon hasonlítanak egymásra: vékony, mozgékony, jó alakú akcióhősök, akik két lövöldözés (kardozás, verekedés) között folyamatosan az élet nagy dolgait értékelik. Kiismerik magukat az Életben, megítélnek másokat, egyben tökéletes férfit választanak maguk mellé.

A Tündértánc az Álomhajsza című könyv folytatása (önállóan is élvezhető), a főszereplője Kristen színésznő, aki az első részben egy fantasy film főszereplője lett. A film nagy sikert aratott, ezzel ő, és a film többi szereplője is világhírűvé válik. A könyv eleje hírességeink hétköznapjairól szól: milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, ha valaki világhírű. Kristen például nagyon élvezi a hírességgel járó felhajtást, az újságírók és a rajongók érdeklődését. Az ellenpólus szerelme, aki a film másik főszereplője volt. Mindketten világsztárok, a férfi azonban közel sem élvezi ennyire a hírességgel járó megpróbáltatásokat: utálja a zugfirkász, leskelődő, banalitásokat író, a magánéletüket sem tiszteletben tartó újságírókat.

Ők a regény negatív hősei, akiket az írónő az egész könyvben egyoldalúan, rosszindulattal telve mutat be. Számukra az egyetlen fontos dolog az olvasók szenzációéhségének kielégítése, elvtelenül, szemtelenül… Kristen és szerelme azonban minden alkalommal “győzelmet” aratnak az újságírók felett, akik megszégyenülve kullognak el.

Vavyan Fable minden regényére jellemző, hogy a főhősöket tökéletesnek láttatja, a Tündértáncban ezt meglehetős nagyképűséggel is fokozza. Függetlenül attól, hogy valóban érdekes dolgokat is mondat velük, az értékes gondolat sem lesz több vagy hatásosabb attól, aki mondja, pláne, ha vita helyett kinyilatkoztatásokat olvasunk. A vita ugyanis érvek ütköztetése, a könyvben viszont a “vitázó” felek a másik jó tulajdonságait sorolják fel (“nem, mert te ezért vagy jó”). Az sem tetszik, ahogy a többi szereplőről ír: a filmrendező zseniális, de lökött, mindig leeszi magát és kilóg az inge. Az újságírókról beszéltem, a matricaárus csöves, vagyis a főhősökön kívül mindenki más csak gyenge, csúnya, rossz vagy dilis lehet.

Vámos Miklós nyilatkozta, hogy nem szereti az olyan regényeket, ahol a hősök vagy csak férfiként, vagy csak nőként gondolkoznak, beszélnek. Jó, hogy ezt a nyilatkozatát a Tündértánc előtt olvastam, és eszembe idézhettem: itt gyakorlatilag minden férfi nőiesen viselkedik (vagy ahogy azt egy nő elképzeli). Vavyan Fable ezzel egyébként nincs egyedül: Lőrincz L. László “férfias” könyveiben a nők viselkednek, ha nem is férfiként, hanem úgy, ahogy azt a férfiak szeretnék. Főleg az ágyban: a legszebb férfiálmokat is felülmúlják a főhős, Leslie L. Lawrence sikerei a nőknél…

Lőrincz L. Lászlóval abban is rokon Vavyan Fable, hogy mindketten ünnepélyesen felfedezték először a mobiltelefonokat, majd az internetet. Magától értetődik, hogy a hősök itt is, ott is profik benne…

Visszatérve a Tündértáncra, szerencsére azért nem csak okoskodnak a sztárjaink, hanem forgatnak is. A regény középső részét lényegében a történet szerint forgatott fantasy film foglalja el. Érhető ez így? Elkezdem még egyszer: a Tündértánc hősei színészek, akik egy filmet forgatnak. A készülő film történetét önállóan is elolvashatjuk a könyv közepén. Olvassuk, ahogy készülődnek a forgatásra, majd hirtelen benne is vagyunk a filmben. Ezzel el is telik a könyv háromnegyede, majd a filmből kilépve ismét a nagyképű színészek között találjuk magunkat.

A könyv eleje a sok lelkizéstől függetlenül is mozgalmas, érdekes (ez a könyv jó oldala), és féltem tőle, hogy a középső fantasy rész (a film) kevésbé lesz érdekes. Tévedtem, sokkal jobb volt! Nem szoktam fantasy könyveket olvasni, de ez nagyon tetszett, csodálatos mesebeli tájra kalauzol el. Érdekes emberek, humoros és elgondolkoztató jelenetek váltják egymást. Álmok, vágyak, mesék, küzdelem, romantika és izgalom, ezek így felvonulnak, szépen egymás után.

A fantasy után sokkal nagyobb zökkenő visszalépni a filmből a forgatásra. Itt következik az újságírók megszégyenítése is, és a nagy lelki küzdelem: a férfi és a nő szerelmesek egymásba, egyben sztárok: élhet-e a visszahúzódó sztár a csillogást kedvelővel…

A Tündértánc természetesen szórakoztató ponyvaregény, semmivel sem több, igyekeztem mégis röviden bemutatni azokat az értékeit, ami miatt tetszett (és ami miatt nem). Általában kedvelem Vavyan Fable könyveit az izgalmas történetek és a jó dumák miatt, ebben a könyvben azonban nagyképűségbe váltottak a szövegek. Jó lenne tudni, hogy ez mennyre jellemző magára az írónőre, mindig az érzésem, hogy idealizálva, de saját magáról ír. A Tündértánc első kötetéről írtam most, sem a film, sem a forgatás nem ért véget. Kapható már a második rész is, jó szórakozást hozzá!

Szatmári Péter
Nyúz, 2001. november 21.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük