Rehabilitációs mérnöki ösztöndíj (Tétékás Nyúz)

Képzési körülmények a svédországi Dalarna Egyetemen

A rehabilitációs mérnöki tudás integrációs természetű: több tudományág eredményeit egyesíti és fejleszti tovább a sérült, fogyatékos emberek érdekében. Ezt a viszonylag fiatal tudományt oktatják a svédországi Dalarna Egyetem falai között, ahová tavaly nyolc magyar hallgató kerülhetett ki – négyen az Erasmus ösztöndíj segítségével, négyen svéd ösztöndíjak elnyerésével. Közülük négyen leendő építészmérnökök a BME-n, ketten számítástechnikusok a Bánkin, és volt egy-egy hallgató az Ybl-ről és a Gábor Dénesről. Az egyetemek, főiskolák által kiírt pályázatok követelménye a megfelelő tanulmányi eredmény és az angol nyelv ismerete volt.

Az képzés során a hallgatókat megismertetik a fogyatékos emberek hétköznapi nehézségeivel. Nekik gondot okoz, hogy maguk intézzék el a dolgaikat, hogy zavartalanul közlekedjenek az utcán vagy épületekben, használni tudják a számítógépet vagy éppen a wc-t. A fogyatékosok problémáinak megértését kiváló gyakorlati foglalkozások támasztják alá. A tanulók megismerik és ki is próbálják a fogyatékosok segédeszközeit. Alkalomadtán kerekes székkel (nem tolókocsival!) egyedül kell közlekedniük az utcán, emelkedőkön és lejtőkön, sőt egyszer önállóan be is kellett vásárolniuk egy áruházban..

Megtanulják, hogyan lehet környezetünket úgy alakítani, hogy a fogyatékos emberek is teljes értékűnek érezhessék magukat. Máshogy kell nekik házakat tervezni, számítógépes programokat írni, továbbá a fogyatékosok által használt eszközök működésével is tisztában kell lenniük.

A rehabilitációs mérnöki tudás elkötelezettjének az emberekkel kapcsolatos tudással is rendelkeznie kell. Svédországban ez már régóta működő gyakorlat. Az emberekre mélyen átélt humanizmus, az esély- és versenyhátránytól szenvedők iránt érzett őszinte, megértő, cselekvő szolidaritás jellemző. A svéd társadalomban minderre számítani, építeni lehet házat, tudományágat, életeket.

Mindezek elsajátítása kiscsoportos angol nyelvű oktatás során zajlik, ami lehetővé teszi a nehezebb, bonyolultabb összefüggések tisztázását már a tanítás alatt. A szükséges eszközök maradéktalanul rendelkezésre állnak, például a könyvtárba 1 héten belül elhozzák bármelyik, Svédország könyvtáraiban megtalálható könyvet. Az egyetem folyosóján mikrosütők vannak a falon, amiben az otthonról hozott ebédet meg lehet melegíteni.

A nem helybéli hallgatókat (a többséget) kollégiumokban helyezik el. Minden szoba egyszemélyes, bennük saját fürdőszoba és wc található. 10 szobára jut egy jól felszerelt konyha külön étkezővel, a kollégiumban ezen túl van szauna, kondi- és biliárd terem és 2 emeletre 8 mosógép jut. A külföldieknek az otthoniakkal való kapcsolattartást kitűnően felszerelt, éjjel-nappal nyitvatartó, elektronikus beléptetőrendszerrel rendelkező számítógépterem teszi lehetővé. Tudni kell, hogy a bulik szigorúan csak hajnali 1-ig tartanak, és mind a szórakozóhelyeken, mind a kollégiumban tilos a dohányzás.

Fázósaknak nem ajánlott: a magyar időjárási viszonyokhoz képest átlagosan 15 fokkal hidegebb idő van és a külföldi hallgatóknak biciklivel kell járni (svéd társaiknak autójuk van…) iskolába és buliba (és onnan haza is…) azaz rengeteg ruhát kell vinni. De bárki, aki ellátogat oda, meggyőző példáját fogja látni annak, hogy a fejlettség mindezek ellenére sem anyagi, hanem történelmileg kialakult, komplex, szellemi, morális és pszichológiai jelenség.

A cikket Farkas Zsuzsa végzős BME-s építészhallgató, immár rehabilitációs mérnök elbeszélése alapján írtam.

Szatmári Péter
Nyúz, 2000. szeptember 13.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük